Körmendi János, a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, ma is az emlékezetünkben él. Ő egy olyan személy volt, aki az élet minden kihívását és nehézségét a színpadon keresztül tükrözte, és pályafutása során példát mutatott arra, hogy a szenvedély és a kitartás mennyire fontosak az álmok elérésében. Élete és munkássága sokunk számára inspirációt jelentett.
Körmendi János 1927-ben született Szegeden, és fiatal korában nem a színészet, hanem az optikus szakma felé mutatott az útja. Azonban a sors máshogy rendelkezett, és ő végül a színházban találta meg az igazi szenvedélyét.
1945-ben Szegeden kezdte színészi tanulmányait, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatta. Az egyetemi évek során számos kihívással találkozott, de sosem adta fel. 1951-től 1987-ig a Madách Színház tagja volt, és kezdetben csak kisebb szerepekkel kellett beérnie. De ő sosem hagyta abba a színjátszást, mert tudta, hogy a színpad az a hely, ahol valóban otthon érzi magát.
Az első tíz év során sokan nem látták benne a főszereplő anyagot, de ő kitartott. Inkább elhivatottságával és tehetségével próbált minden pillanatot kihozni a színpadon. Az arcjátékával többet mondott szavak nélkül, mint mások hosszú monológokkal. Ő azonban nemcsak a színpadon talált boldogságot, hanem az élet egyéb területein is. Imádott fotózni, órákat tudott eltölteni a városban, keresve a tökéletes pillanatot.
A színházon kívül rajongott a családjáért is. Felesége, dr. Koch Gabriella orvos volt, és együtt nevelték fel imádott kislányukat. Körmendi János egyszerű, alázatos színész volt, aki mindig hű maradt önmagához.
Sokat küzdött
Az élete során több nehézséggel is meg kellett küzdenie. Krónikus vesebetegsége és a pályafutásának kezdeti nehézségei ellenére sosem hagyta abba a színjátszást. Az egészségi problémáival is dacolt, és rendszeresen dialíziskezelésre járt. Az egyik nehézség után egyenesen a kórházból írta meg a “Levelek az urológiáról” című könyvét, amelyben a színház és az egészségügy aktuális kérdéseiről értekezett. Nem titkolta, hogy mennyire bántja, hogy a színészek gyakran kiszolgáltatottak a különböző igazgatók kényük-kedvük szerinti döntései előtt.
Sosem hagyta abba a színjátszást, még akkor sem, amikor egészségi problémái miatt dialíziskezelésre szorult. A színpadon való jelenléte és tehetsége mindenkit lenyűgözött, és az emberek szívét megnyerte a humorával és emberségével. Az életművéért elnyert díjak, mint a Jászai Mari-díj, az Érdemes művész cím, és a Kossuth-díj, igazolják, hogy mennyire fontos szereplője volt a magyar színjátszásnak.
Körmendi János 2008 januárjában, 80 éves korában hunyt el, de öröksége és emléke továbbra is él bennünk. Az élete arra emlékeztet minket, hogy a kitartás és a szenvedély bármilyen nehézség felett diadalmaskodhat. Ő egy példa arra, hogy a színpad lehet az ember igazi otthona, és hogy az élet minden kihívásával szemben lehetőség van a sikeres pályafutásra.
Hálásak vagyunk neki az örömért és nevetésért, amit a színpadon keresztül hozott az életünkbe. Nyugodj békében, Körmendi János, és köszönjük, hogy megosztottad tehetségedet és szenvedélyedet velünk.
Körmendi János ezért nem lett bohóc
