Egész pályám koronája a Kossuth-díj; bízom abban, hogy még sokáig szól magyar ének, magyar népdal a Kárpát-medencében – mondta az MTI-nek Budai Ilona népdalénekes, aki kedden Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.
A művész magával ragadó és a tradicionális magyar népi kultúra hiteles továbbörökítését szolgáló pályája, a népzenét hiánypótló ismeretterjesztő tevékenységével népszerűsítő előadóművészete és értékteremtő oktatómunkája elismeréseként kapta a díjat.
Budai Ilona kiemelte: élete céljának tekinti, hogy mélyebb tiszteletet ébresszen e kultúra iránt, amelyben benne lakozik az ország, a nép tisztelete, szeretete és e nép hithez való ragaszkodása. Szeretné kitárni az emberek szívét, hogy észrevegyék: ha megtagadjuk kultúránkat, amelynek szép ága népi kultúránk, akkor a nép arctalan és színtelen lesz és nem lesz jövője a Kárpát-medencében.
Emlékeztetett: már van pár szép és komoly kitüntetése – Magyar Örökség-díj, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, Életfa-díj – amelyeket a csaknem 50 éves pályáján kapott, a Kossuth-díj azonban egész pályájának a koronája.
Életében fontos volt többek között a rádiós tevékenysége: a Magyar Rádióban 1986-ban indították el az Énekeljünk együtt című népdaltanító műsort, amely 12 éven át került adásba. Ezt követte a szintén 12 évet megért Fúvom az énekem című műsor, amellyel azok előtt az adatközlők, énekesek előtt akart tisztelegni, akiktől rengeteget tanult a gyűjtésein.
Mint mondta, megtisztelőnek érezte a felkérést a rádiós munkára, de nagyon furcsa volt, hogy az éteren keresztül nem lehetett tudni, kinek is tanítja a dalokat. A feladat boldoggá tette, a műsor sikeres lett, sok pozitív visszajelzést kapott. „Ez volt az első olyan dolog, ami próbára tett, hogy mire vagyok képes” – fogalmazott.
Kitért arra is, hogy az 1970-es évek elejétől gyűjti a népdalokat Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken és Kárpátalján. Mint mondta, egyre nehezebb azonban olyan idősebb embereket találni, akik még őriznek a lelkükben ebből a kultúrából. Ha talál is egy-két anyagot, azok változatok, de ennek is örülni kell.
Budai Ilona elmondta: egyetlen emberen, gimnáziumi magyartanárán múlt, hogy erre a pályára lépett. Asbóth Márta figyelt fel a hangjára és figyelmét a népdalok felé fordította, neki köszönhető, hogy elindult a pályán. Mint mondta, jó alapot kapott ehhez szüleitől is, akik nagyon szerettek énekelni.
Fontos számára a tanítás is, 30 éve dolgozik az Óbudai Népzenei Iskolában, ez a mai napig nagy része életének. Nagyszerű kollégákkal dolgozik együtt, tehetséges tanítványai vannak, s bár nem biztos, hogy mindből énekes lesz, de hogy népdalt, népzenét szerető emberek, az egészen biztos – hangsúlyozta.
Budai Ilona kiemelte: a népzene, a népdal terjed, mint a búvópatak. Rengeteg tehetséges gyerek van, akiknek fontos ez a műfaj. Időnként elkeseredett, de aztán mindig adódott olyan pozitív élmény és találkozás, ami megerősítette abban, hogy érdemes csinálni, nincs veszve minden.
