Kosztolányi Dezső: Pacsirta – olvasónapló, érthetően

A Pacsirta egy kisvárosi, háromszereplős családi tragédia: a Vajkay házaspár egész életét csúnyának tartott, „reménytelen” lányuknak rendeli alá, és csak akkor szembesülnek önmagukkal, amikor Pacsirta egy hétre elutazik. A regény nem a nagy eseményekről, hanem a hétköznapok mögé rejtett elfojtásokról, kimondatlan vágyakról, bűntudatról és függésről szól.

Alapadatok, helyszín, idő

Szerző: Kosztolányi Dezső.
Műfaj: klasszikus modern regény, lélektani családregény.
Helyszín: Sárszeg, poros, unalmas magyar kisváros (fiktív, de nagyon valószerű közeg).
Idő: 1899 szeptemberének egy hete, péntektől péntekig.

A szűk tér (kisváros, vasútállomás, vendéglő, színház) és az egyhetes időkeret jelzi, hogy itt nem a külső, hanem a belső történések a fontosak.

Szereplők röviden

Vajkay Ákos – nyugalmazott levéltáros, gyenge, alkalmazkodó, túlzottan óvó apa; álmaiban egyszerre félti és „el akarná engedni” lányát.
Vajkayné – vallásos, áldozatkész, érzelmes anya, aki lányáért lemond minden társasági örömről, de rejtett keserűséget hordoz.
Pacsirta – 35 éves, csúnya, félénk „vénlány”, akinek csúnyasága és magányossága a család közös keresztje; állandó jelzője a „szegény Pacsirta”.
Helyiek, ismerősök: pl. Cifra János, a valaha szóba jött kérő; Sárszeg úri társasága, az étterem vendégei, a színházi ismerősök, akik Pacsirta háta mögött rosszindulatú megjegyzéseket tesznek.

A regény középpontjában valójában Vajkay Ákos lelke áll: az ő nézőpontján keresztül bontakozik ki a családi dráma.

Cselekmény – olvasónapló jellegű összefoglaló

Péntek: elutazik Pacsirta
1899. szeptember 1-jén a Vajkay szülők kikísérik Pacsirtát az állomásra, a lány egy hétre Tarkőre, rokonaihoz utazik. Az elválás mindháromuknak fáj: a szülők úgy érzik, nélküle semmi értelme az életüknek, Pacsirta pedig bűntudattal és szorongással megy el.
Az első napok: bűntudat és szabadság keveréke
Kezdetben az üres lakás, a terített, de Pacsirta nélkül maradt asztal csak hiányt és bűntudatot jelent. Lassan azonban a szülők felfedezik, hogy „szabadok”: elmennek a jobb vendéglőbe ebédelni, régi ismerősökkel beszélgetnek, eljutnak a színházba, ahová a lány miatt évek óta nem jártak.
A város és a társaság „újrafelfedezése”
A Vajkay házaspár egyre jobban belecsúszik a kisvárosi társasági életbe: pletykákat hallanak, nevetnek, esznek, isznak, olyan ételeket is, amelyeket Pacsirta diétája miatt eddig tiltottak maguknak. Kiderül, hogy a város lakói sajnálkozva, de kissé megvetően beszélnek Pacsirtáról, és a szülők „önfeláldozásáról” is van egyfajta kegyetlen kívülálló véleményük.
Ákos kártyázni kezd, a bűntudat erősödik
Az egyik estén Vajkay Ákos elmegy kártyázni, ahol eleinte veszít, majd nagyot nyer, egyre jobban elragadja a játék és a felszabadultság. Késő éjjel, ittasan tér haza, feleségével össze is veszik, mert az asszony rettegve várta haza – a jelenetben egyszerre van jelen a felszabadulás mámorossága és a Pacsirta miatti bűntudat.
Pacsirta levelei
Közben érkeznek Pacsirta levelei Tarkőről: betegségéről, fogfájásáról, a rokonokról, és hogy nem találja a közös hangot a modern, cigarettázó, fűző nélkül öltöző Thurzó-lányokkal. A levél túlságosan rendezett és „természetellenes”, Ákost felzaklatja, mert érzi mögötte lánya magányát és kívülállását.
Péntek: Pacsirta visszatér
A hét végén Pacsirta hazajön, a szülők könnyek között, bűntudattal és megkönnyebbüléssel fogadják. A lakás újra szürke és szűk lesz, az éttermi vendégeskedés, a színház, a kártya – minden visszaszorul, visszaáll a „régi rend” Pacsirta köré szervezve.
Finom, mégis kegyetlen zárás
A regény végén Pacsirta sírása, összeroppanása sejlik fel: érzi a szülők elfojtott ambivalenciáját, és tudja, hogy csúnyasága bélyeg mindannyiuk számára. A Vajkay szülőkben megmarad a felismerés, hogy van „másik élet” is, de ezt már nem merik, nem tudják választani – marad a bezárt, bűntudatos együttélés.

Főbb témák, tanulságok olvasónaplóhoz

Csúnyaság, kirekesztettség, „láthatatlanság” – Pacsirta csúnyasága szimbolikusan „megfertőzi” a családot, elzárja őket a világtól; állandó jelzője a „szegény” a végén a szülőkre is átragad.
Elfojtás és bűntudat – senki nem meri kimondani az igazságot (hogy Pacsirta miatt szenvednek), inkább mindent elhallgatnak, ami belső feszültséghez vezet.
Szülő–gyermek függés – a szülők életét teljesen a lány köré szervezik, identitásuk is az „áldozatvállalásból” épül fel, ezért Pacsirta hiányában először szabadnak, majd bűnösnek érzik magukat.
Kisvárosi közeg kritikája – Sárszeg világa mozdulatlan, pletykás, élettelen; nincsenek nagy tragédiák, de nincs valódi élet sem.