Kovács Kati elmondta, hogy az új énekeseknek óriási pech, hogy nincs megfelelő terük a bemutatkozásra.
Születésnapi beszélgetésre invitáltuk Kovács Katit, aki az 1965-ös Ki mit tud? óta az ország egyik nagy kedvence. Táncdalfesztiválos slágerei a mai napig népszerűek, és a tinédzserek is pontosan tudják, kiről van szó, ha a Nem leszek a játékszered vagy a Most kéne abbahagyni megszólal a rádiókban. – indul az nlc.hu 2009-es cíkke.
Filmekben, musicalekben szerepelt, műsorokat vezetett, mégis elsősorban énekesnőként tartjuk számon.
A mai napig tele a naptárja fellépésekkel, és ő ugyanazzal az energiával áll színpadra, mint egykor. Nem akart „celeb” lenni, így nem is lett az, megmaradt annak, akinek megszerettük: ő csak egyszerűen „A Kovács Kati”.
– Nem szereti, ha feldolgozzák a slágereit?
– Aki meg akar bántani, az énekesnővel dolgoztatja fel a dalaimat! Ha férfi adja elő őket, akkor nincs bennem az egészséges féltékenység. Csonka András például gyönyörűen énekli több dalomat is, őt tisztelni is tudom ezért.
– Van a mostani előadók között olyan, akivel örömmel készítene duettet?
– Egy fiatal zenekar, a Qualitons ragaszkodott hozzám, és új hullámos feldolgozásban megcsináltunk nyolc számot néhány hete. De sok olyan fiatal énekes van, akivel örömmel dolgoznék együtt. Szabó Eszter, Balássy Betti, Varga Feri, a Tóth lányok, Feke Pál vagy a hihetetlenül muzikális Malek Andrea mellé bármikor szívesen kiállnék.
– A 60-as évek dalai a mai napig élnek, viszont mostanában nem születnek időtálló slágerek…
– Ennek elsősorban financiális oka van. Megszűnt a CD-piac, a szerzőket nem motiválja, hogy jó számokat írjanak. Nem tudnak megélni a jogdíjakból, mivel a rádiók sem játsszák ezeket a magyar dalokat. A lemezeket letöltik az internetről, aminek jó oldala, hogy ingyen megismerik a dalokat, de ebből egy fillért sem lát a szerző és az előadó. Az új énekeseknek óriási pech, hogy nincs megfelelő terük a bemutatkozásra. A kereskedelmi tévékben is irányítottan szerkesztik a műsorokat, azt folytatják, ami egyszer már bejött. Mi egy év alatt nem szerepeltünk annyit a lapokban meg a tévében, mint a mostani fiatalok, de nekik mégsem sikerül kialakítaniuk a saját arculatukat.
– Azért az sem mindegy, hogy miért szerepel valaki a lapokban. Önnek sikerült távol tartania a bulvárt a privát szférájától.
– Nem szeretem. Felhívnak az újságírók, hogy mi újság, én meg sorolom: minden rendben, egyik fellépésről megyek a másikra, erre az a reakció, hogy „de kár…”. Tisztában vagyok vele, hogy ennek nincs hírértéke, én pedig nem vagyok hajlandó generálni magam köré sztorikat, és kerülöm a botrányokat. Nekem kínos lenne egy nálam huszonévvel fiatalabb fiúval nyilvánosan csókolózni a címlapokon… Annak sem vagyok híve, hogy egyesek váltogatják a párjaikat. Nem értem, hogy nem kínos ez nekik… Hiányzik a fegyelem, a tisztelet mások iránt. Egerből származom, olyan gimnáziumba jártam, amely korábban apácazárda volt, és nekünk annak idején megtanították, hogy mi az erkölcs.
– Változik a világ…
– Tudom, hogy a mai szülőknek kevesebb idejük van a gyerekekre, hajtanak a pénzért, a karrierért. Mindenki feszült, látom a közlekedésben is. Az én anyukám szigorúan nevelt minket, büntetést kaptam, ha valamit rosszul csináltam. Ez a fegyelem megmaradt bennem.
