in

Kovács Kati elárulta: „Én húsz éven keresztül szerettem volna”

Kovács Kati 2017-ben a Hit Rádióban Bayer Friderkának adott interjút.

„Az én időmben Az énekesek jellemének, adottságának megfelelően írták a dalokat. Ma könnyen eladható, divatos karakterek vannak, és ezek lemásolására keresik a fiatal tehetségeket. Ma már egy szenzáció, egy jópofa ember vagy egy rendkívül szélsőségesen viselkedő személy sokszor előbbre jut, mint az, aki valóban tehetséges” — mondja Kovács Kati, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész. Minden idők egyik legsikeresebb magyar énekesnője a gyerekvállalásról nyilatkozott 2017-ben.

– Miért van az, hogy énekesnőknek, színésznőknek és politikus hölgyeknek sok esetben nincs gyereke?

– Én húsz éven keresztül szerettem volna, és próbálkoztam, hogy legyen. A Baross utcai klinikára jártam. Mindenféle fázisán átestem annak, amit egy nő átél, hogy gyereke lehessen. Egy alkalommal, amikor vártam a rendelőben, egy pocakos hölgy megismert, kedvesen hátba vágott, és ezt kérdezte: „Te sem akarsz gyereket?” „Én azért vagyok itt, mert szeretnék” – válaszoltam. Annyira megdöbbent a hölgy, hogy a vizsgálataim után megvárt, és a férjével együtt meghívott egy kávéra. Sajnálta, hogy megbántott, és kiderült a beszélgetésünk során, hogy négygyerekes anyuka, és nem szeretett volna ismét teherbe esni, azért volt a kórházban. Azt hitte, hogy én mint híres énekesnő, nem akarok gyereket. Van, hogy a karriert előbbre teszik, mint az anyaságot, de én nem így voltam. Sokan halogatják a gyermekvállalást, és végül annyira kitolódik az idő, hogy már késő lesz. A bátyámnak és a húgomnak is két gyereke van. Nyári szünetekben és bármikor máskor, amikor szükség volt rám, ott voltam, és anyjuk helyett anyjuk voltam. Vittem magammal őket turnékra; voltak ugyan vicces esetek, amikor valamelyik gyerek beleesett a zenészárokba, de mindig odafigyeltem rájuk. Anyák napján sosem felejtkeznek el rólam, és ez jól esik.

Szólj hozzá!

Kovács Kati: „…észre sem vettem, hogy folyton énekelek”

Kovács Kati: „Haragszom azokra a kollégákra, akik….”