Kovács Kati: Nélküled dalszöveg
Kinek mondjam el, hogy élek,
hogy már Istentől sem félek.
Kinek mondjam el, hogy voltak álmaim.
Az ajtóm zárva van, magányom oly sötét.
Nagyon rég, olyan rég.
Elment mellettem az élt.
Gyorsan elszálltak az évek.
És már senki nincs, ki megfogná kezem.
Az élet nélküled nagyon-nagyon nehéz.
Mit mondjak még; nekem elég.
Kinek fáj, hogy nem találom önmagam.
Kinek fáj, hogy már nem vagy velem.
Kit bánt, hogy voltam és már nem vagyok.
Kit bánt, hogy már nincs visszaút.
Rajtam nem segít már semmi.
Rajtad kívül nem volt senki.
Milyen kár, hogy egyszer minden véget ér.
Az élet túl rövid, vagy túl hosszú talán.
Oly mindegy már, ha nem vagy már.
Mondd mért, mért fizetek én mindenért.
Mondd mért, miért fáj még a múlt.
Mondd mért, mért fizetek én mindenért.
Mondd mért, miért nincs visszaút.
Mondd mért, mért fizetek én mindenért.
Mondd mért, miért fáj még a múlt.
Mondd mért, mért fizetek én mindenért.
Mondd mért, miért nincs visszaút.
