Jöjjön Kovács Kati – Télutó dala.
Így indul a Télutó
Hosszú volt a tél, de látod, véget ér.
Ébrednek az utak és a fák,
Olvad már a hó, árad a folyó,
És egész magas lesz az ég.
Hegyekből a szél a házak közé ér,
És az ember végre újra él,
kabátot cserél, magához is tér,
És remél, remél, remél, remél…
Hallgasd meg Kovács Kati – Télutó előadását.
Kovács Kati – Télutó dalszöveg
Hosszú volt a tél, de látod, véget ér.
Ébrednek az utak és a fák,
Olvad már a hó, árad a folyó,
És egész magas lesz az ég.
Hegyekből a szél a házak közé ér,
És az ember végre újra él,
kabátot cserél, magához is tér,
És remél, remél, remél, remél…
Napsugarak közé nyújtom a kezem én is, én is,
Napsugarak felé tartom az arcom én is, én is,
Megtanul tőlük a két szemem újra látni, látni,
Megtanul tőlük az énekem újra szállni, szállni.
Igaz lett a kék, a két szemembe fény.
Kinyitom most minden ablakom, és úgy hallgatom,
Lélegzik a szél, és csak felém énekel a fény.
Törékeny a jég, a szél élesen lép.
Megdörzsöli szemeit a föld,
Rosszkedvű a tél, menekülve fél,
De tovább, tovább, tovább, tovább…
Napsugarak közé nyújtom a kezem én is, én is,
Napsugarak felé tartom az arcom én is, én is,
Megtanul tőlük a két szemem újra látni, látni,
Megtanul tőlük az énekem újra szállni, szállni.
