Kritikák rovatunkban aktuális részében A Körhinta című magyar filmről külföldi lapokban megjelent véleményeket szedtük össze.
Rendezte: Fábri Zoltán
Író: Sarkadi Imre
Forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, Nádasy László
Operatőr: Hegyi Barnabás
Díszlet: Fábri Zoltán
Jelmez: Kölcsey Alice
Zene: Ránki György
Főszereplők: Törőcsik Mari, Soós Imre, Barsi Béla, Kiss Manyi, Szirtes Ádám.
Készült: 1955-ben.
Egy magyar szerelmi történet a legszebb valamennyi tegnapig bemutatott film közül. A film, mely eddig méltán a legnagyobb sikert aratta, a délután bemutatottKörhinta. Az egyszerű szerelmi történetet a szociális vita néhány gondolata ugyan kissé elnehezíti, de ennek ellenére friss, könnyed, gyöngéd, finom érzésű… Fábri Zoltán, a rendező valóban tavaszi bájú mesterművet alkotott olyan szövegkönyvből, amelyben tulajdonképpen semmi meglepő fordulat nincs. Parasztok, kisbirtokosok közt játszódik le egy magyar faluban. Ennyi az egész. De hogy milyen szeretettel rajzolta meg a film rendezője a főszereplő kedves alakját, azt nem könnyű szavakban érzékeltetni.
(II Messaggero, 1956. április 26. Róma.)
Különösen szépek egyes jelenetek: a falusi vásár, a két fiatal tánca Mária barátnőjének lakodalmán stb. De a rendező nem alkothatott volna ily szép filmet, ha nem találja meg Törőcsik Mariban az eszményi tolmácsot, egy olyan színésznőt, akinek előadóképessége és átérzése olyan gazdag, mint amilyen sokat ígérő a fiatalsága. (Avanti, 1956. Róma.)
Az emberi megfigyelés módja a magyar Körhinta című filmben rendkívül nagy érzékenységre vall. Ez a kissé könnyű fajsúlyú cím nem készíti elő az embert a fiatal parasztfiú és parasztlány egyszerű szerelmi történetének mély líraiságára. Fábri Zoltán rendezésében még árnyalata sincs az üres képmutatásnak: a mese falusi környezetétől szándékosan távol tart mindent, ami pittoreszk, a tájak szürkék, sőt melankolikusak; a parasztok realisztikusak és szenvedélyesek.
Az arcok egészen kivételes elmélyültséget és mély érzelmeket fejeznek ki. Még egy kimagasló magyar filmet mutattak be, egy fiatal magyar rendező filmjét, aSzakadékot (a film nem vesz részt a versenyben). Ez a film megerősíti azt a Körhinta alapján nyert benyomást, hogy Magyarországon új nemzeti filmművészet van keletkezőben, s ettől még nagy alkotások várhatók. (Times, 1956. május 4. London.)
