Czine Tibor és Daczi Péter Márton szerzőpáros a közelmúlt egyik fontos folyamatát járja körbe a Kertvárosi Helytörténeti Füzetek megújult külsejű, keményborítós 54. kötetében. Egy korszakot lezáró döntés: a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról adja a folyamat gerincét. A fiatal szerzők friss szemmel – egyikük sem élte meg az említett korszak történéseit -, tárgyilagosan járják körbe a döntés előzményeit, magát a kivonulást és a szovjet ittlét hagyatékát.
Alapos történelmi dolgozat, dokumentarista erejű fotóalbum és néhány visszaemlékezés a korszakról – A „Minden jót elvtársak!” című kötet összefoglalója. Helytörténeti sorozat része, hiszen a Déli Hadseregcsoport központját Budapest 16. kerületének „tüdejében”, a mátyásföldi Erzsébet-ligetben vették körül örökéletűnek szánt „ideiglenes” kerítéssel 1956-ban. A szerzők nem elégedtek meg a központ létének bemutatásával, hanem az egész magyarországi folyamatot feldolgozták.
A kötet gyakorlatilag három nagy fejezetre bontható: a hadsereg magyarországi jelenlétének leírása és az ehhez tartozó fotógaléria, a 16. kerületi központ története szintén fotógalériával, és a visszaemlékezések, interjúk fejezete, amelyben megszólalnak itt állomásozott katonák és a kivonulás folyamatát videózó, éjt nappallá tévő operatőr is.
Az alapos, pontos forrásmegjelöléssel (ld. például „a MÁV záhonyi üzemigazgatóságának közlése”) elkészült tanulmány Daczi Péter Márton 2017-ben, az ELTE történelem szakán megvédett szakdolgozata alapján készült el.
Az időrendi sorrendben felépített, olvasmányos stílusú írás történészi részletességgel járja körbe a témát, nem hagyván ki például a politikai pártok választások körüli reagálását, és a szovjet laktanyák környezetszennyező hagyatékát sem. A helytörténeti részből külön kiemelik a sashalmi laktanya elődjének, a barakktábor történetének leírását, ilyen pontos összegzéssel eddig még nem találkoztak a szerzők.
A fotógaléria Czine Tibor és Daczi Péter Márton közös gyűjtése, saját fotók, archív amatőrfotók, riportfotók gyűjteménye, nagyon vegyes képi minőséggel, de így együtt a szerkesztésnek és a tördelésnek is köszönhetően elemi erővel hatnak a szovjet jelenlét hétköznapjai.
A szerzők a visszaemlékezéseket is közösen készítették, a fejezet mottója: „A légpuska elfogyott, Kalasnyikov még van.”
