Laár András január 4-én hivatalos oldalán tette közé reakcióját. A tájékoztatót szó szerint közöljük.
Kedves Emberek!
Az erősítőm ellopásával, és annak megkerülésével kapcsolatban, szeretném az elmúlt napok történéseit ezúttal bővebben is elétek tárni, mert úgy látom, hogy az ügy kapcsán, illetve Király Eduárd posztja nyomán a „nemtudás”, illetve a féltudás szedi áldozatait, s rengeteg embert késztet hibáztatásra, gyűlölködésre, vádaskodásra.
Ezen csak azért nem vagyok megdöbbenve, mert manapság talán semmi másra nem lehet olyan jól építeni, az emberek tudatának manipulálása szempontjából, mint a gyűlölködésre.
Való igaz, hogy előbb is reagálhattam volna a sárdobálásra, ami az irányomban posztok, kommentek formájában megnyílvánult, elsősorban a facebookon, de ember vagyok, nem pedig posztológép: van családom, szerencsére munkám is, valamint sok olyan kötelességem, elkötelezettségem, amelyek mellett nem feltétlen jut időm, s energiám arra, hogy a legrészletesebben taglaljam, hogyan és mi történt pontosan onnantól kezdve, hogy a rendőrségen bejelentettük feleségemmel az autóm feltörését, valamint az erősítőm ellopását.
Azt gondoltam naívan, hogy az ellenem – mint sértettel szemben! – a facebookon kiposztolt vádakkal kapcsolatban, legalábbis a nyomozás lezárultáig, elég lesz, ha kinyílvánítom a jóhiszeműségem.
Mivel ez kevésnek bizonyult, „s a méreg gyorsan terjed, gyorsan öl”, most megosztom veletek a részleteket, melyek alapján talán ti is tisztábban fogtok látni az üggyel kapcsolatban, s talán higgadtabb, intelligensebb, bölcsebb kommunikációra nyílik így lehetőség.
Tehát: 2017. december 17-ről 18-ra virradó hajnalon észleltük, hogy az autómat feltörték, s abból a fáradtság okán bennehagyott AER erősítőmet ellopták. (Épp a január 11-i Gödör Klub beli koncertünkre készültünk a Grotex Band-del és a próba után már nem volt lelkierőm felcipelni a lakásba a cuccot.)
Egy percig sem vitatom, hogy balgaság volt bennehagyni az autóban az erősítőt éjszakára, pláne az utcán, de ez azért nem akkora bűn talán, amiért köpködni kellene az emberre, vagy kioktatni, pláne, hogy ha emiatt aztán fel is törik az autót élelmes rosszcsontok.
Nos tehát, miután észleltük a történteket, bejelentést tettünk a rendőrségen az eset kapcsán, kijöttek helyszínelni, s feljelentést tettünk ismeretlen tettes ellen.
Ekkor többek között, azt is elmondták a rendőrök – akik nagyon segítőkészek voltak végig – hogy magam részéről mindent tegyek meg a megfelelő fórumokon azért, hogy a leghamarabb híre menjen a lopásnak, mert így a tolvaj nehezebb helyzetbe kerül a lopott cucc „továbbpasszolásával”.
Felvették a kapcsolatot a forgalmazóval
Ezért első körben felvettük a kapcsolatot az erősítő forgalmazójával, és értesítettünk kollégákat, zenészeket, boltosokat privát vonalakon, másrészt barátaim javaslatára a facebookon is megosztottam az erősítőm ellopását, és segítséget kértem nyílvánosan is, hátha valami nyomra akadunk.
Másrészt, a nyomozók tudtomra adták, ha bármi hír eljut hozzám, bármi nyom kerül elém, bárki jelentkezik, arról őket TÁJÉKOZTATNOM KELL, mivel folyamatban levő nyomozás van, s amennyiben nem tájékoztatom őket, s a tudtuk nélkül intézkedem, azzal komoly bajba sodorhatom magam jogilag, s a nyomozás szempontjából károsultból/áldozatból könnyen bűnrészessé válhatok.
Tehát, amikor a facebook bejegyzésem kapcsán engem megkeresett egy Király Edvárd nevű ember, arról nekem tájékoztatnom KELLETT a rendőrséget, s most tájékoztatlak titeket is ennek a megkeresésnek a részleteiről:
Király Edvárd üzenetet küldött, melyben leírta, hogy ő mentős, s másodállásban egy vegyesáru boltban dolgozik a X. kerületi Kada utcában. Ide tért be egy zenésznek látszó ember, gitárral a hátán, erősítővel a kezében, majd ilyen-olyan indokkal eladásra kínálta Eduárdnak az erősítőt, 200 ezer forintért, amit ő lealkudott 150 ezer forintra, s meg is vette tőle azt.
Király Edvárd az illető zenész kinézetű embert AZELŐTT, ÉS AZÓTA SEM LÁTTA, A NEVÉT SEM TUDJA, A VÉTELT NEM PAPÍROZTÁK LE…. de Edvárd a későbbiekben azért adott egy bizonyos, megközelítő személyleírást, ami a körülbelüli testmagasság, hajhossz és -szín, valamint a testalkat meghatározásában teljesedett ki.
Király Edvárd a vásárlás után értesült róla, hogy tőlem pont egy olyan erősítőt loptak el, mint amilyet neki eladtak, jelentősen áron alul.
Ezután vette fel velem a kapcsolatot, s küldött egy képet az erősítőről, hogy nem pont ezt keresem-e. Mivel a képen látható, egyébként nem túl gyakori erősítő ránézésre, típusára megegyezett az enyémmel, megpróbáltunk tovább jutni az azonosításban.
Ekkor került szóba a gyári szám. Ezzel kapcsolatban újra egy hibámra derült fény, mivel úgy általában a mindenféle papírügyekkel én magam is kicsit slendrián vagyok, ráadásul feledékeny is. Ebből a szempontból Edvárdot is megértettem, hogy az adásvételről nem volt papírja: bár nekem volt anno, a hivatalos vásárlásról papírom, számlám, valamint az adásvételnek egy zenészbarátom szem- és fültanúja volt, de bizony, nem tudom, ezeket a papírokat hol is keressem.
Ezt a körülményt, (mármint hogy nem tudom hol van az erősítő papírja) már a rendőrségi feljelentés kapcsán is jeleztük a nyomozóhatóság felé, és a szükséges dokumentumok beszerzésében az eladó forgalmazó segítségét kértük.
A forgalmazó ennek kapcsán, nagy hirtelenjében 5 olyan gyáriszámot tudott felmutatni a rendszerében, amelyek a vásárlásom nagyjábóli időszakában eladott, ugyanilyen típusú erősítőkhöz tartoztak, de egyúttal jelezte, hogy a tényleges, pontos adatok, dokumentumok előkeresése neki is időbe telik, így az általa prezentált számok egyike sem biztos, hogy ténylegesen az én erősítőmhöz tartozik.
Mindenesetre Edvárddal egyeztettük online az adatokat, de azok nem mutattak egyezést.
ÉN EKKOR VISSZAKOZTAM mondván, hogy ezek szerint ez mégsem az én erősítőm lesz, annak ellenére, hogy az egybeesés meghökkentő.
Ekkor hívta fel figyelmemet Edvárd arra a mikrofonra, s egy mikrofonnak a tokjára, amit az erősítő tokjában talált. Ezekről is küldött képet.
Bár előzőleg már lemondtam a cuccról, ezzel újra izgalomba hozott, mert a mikrofon mindem kétséget kizáróan az én ütött-kopott Beuer-em volt.
Átbeszéltük a dolgokat, mondta, hogy inkább egyeztessünk találkozót, s menjek be hozzá a vegyesáru kereskedésbe, s szemléljem meg személyesen is a tárgyakat, hátha – az akkor még hiányzó helyes gyári szám hiányában is – kiderül, hogy mégiscsak az én ellopott erősítőm került a tulajdonába.
Ezután tájékoztattam a nyomozóhatóságot a történtekről, ahol úgy rendelkeztek, hogy egy civilruhás rendőrrel kell mennem, aki „nem rendőri jelleggel” lesz jelen. Elmondták mire kell figyelnem, miket kell megkérdeznem a megtalálótól, amik segíthetnek egyrészt a megtalált erősítőt beazonosítani, valamint a megtaláló által előadott körülményeket is segítenek jobban látni, a homályos bizonytalanságokat kitisztázni.
Ezután mentünk el a vegyesáru boltba.
Bevallom őszintén, fogalmam sem volt mi fog történni, jóhiszeműen, nyitottan mentem el a találkozóra, minden látszat és mocskolódó vélelmezés ellenére.
A helyszínen megszemléltük az erősítőt, s a mikrofont, valamint a tokokat, s az erősítő kivételével mindet egyértelműen be tudtam azonosítani, hogy az enyém, de hivatalos papírt egyikről sem tudtam bemutatni, s akkor még nem állt rendelkezésemre az erősítőm tényleges gyáriszáma, így ebben továbbra sem voltam biztos. (Azóta a forgalmazó megerősítette a számomra a tényleges gyáriszám egyezését a vegyesboltban bemutatott erősítőével, ennek hivatalos bizonyítása folyamatban van – a történtektől függetlenül.)
Edvárd azonban bizonytalanságom ellenére győzködött, hogy ez mégiscsak az én erősítőm kell, hogy legyen, ilyen véletlen nincs, és ha gondolom, ő nagyon szívesen „visszaadja, visszaszolgáltatja, eladja” nekem az erősítőmet azért a nagyon olcsó, lealkudott árért, amennyiért ő megvette.
Ekkor került sor a Király Edvárd posztjában sérelmezett rendőri fellépésre, amely bár nem volt olyan durva, ahogy ő leírja, de az intézkedés határozottsága nyílván sokkoló élmény lehetett: sem neki, sem senki másnak ilyet nem kívánok, nem is rajtam múlott.
Volt kihallgatás
Mindenesetre a rendőrök bevitték kihallgatásra, az eladásra kínált tárgyakat lefoglalták, s amíg a helyzet nem tisztázódik, azok sorsa bizonytalan.
A nyomozás jelenleg is folyamatban van, továbbra is ismeretlen tettes ellen, Király Edvárdot nem vádolja senki semmivel, vallomását vizsgálják, az általa megadott információkat elemzik.
ÉN NEM TETTEM EGYETLEN VÁDLÓ, GYANÚSÍTÓ MEGJEGYZÉST SE RÁ! Az üggyel kapcsolatban jóhiszemű vagyok, annak ellenére, hogy az egész nagyon furcsa, s zavaros a számomra, épp ezért nyilatkoztam eddig nagyon visszafogottan.
Nem vádaskodok, pláne nem nyílvánosan. Én nem kerestem ezzel kapcsolatban a nyilatkozási lehetőséget, a Bors magazin maga keresett az üggyel kapcsolatban, de túl sok mindenről nem tudtam nekik sem beszámolni.
Nagyon sajnálom Király Edvárdot, hogy ebbe a helyzetbe került, de az események ilyetén alakulására ráhatásom egyáltalán nem volt. Továbbra is fenntartom, hogy amennyiben úgy alakul, az őt ért – jogtalan – sérelmekért kárpótolni fogom.
Nagyon sajnálom, hogy egyesekben az ügy, illetve Edvárd posztja kapcsán olyan kép alakult ki rólam, miszerint nem az általam képviselt elveknek megfelelően kezeltem a helyzetet – véleményem szerint, a fentebb leírtak alapján ez már nem állítható.
Nagyon sajnálom, hogy egyesekben olyan kép alakult ki rólam, hogy nem becsülöm a mentősöket – remélem a fentiek kapcsán ez a továbbiakban fel sem merül!
Nagyon sajnálom, hogy olyan kép alakult ki rólam Király Eduárd posztja kapcsán, hogy én a számomra segítséget nyújtani akaró emberekbe belerúgok, s bűnbaknak kiáltom ki őket: a fentiekből remélem egyértelműen kiderül, semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy ilyesmit tegyek!
Köszönöm, hogy elolvastátok, köszönöm mindenkinek, aki az ügy kapcsán akármilyen formában is a támogatásáról biztosít, és ezúton, nyílvánosan is köszönöm a nyomozóknak, rendőröknek a végtelenül segítőkész, alapos hozzáállását az ügyemhez.
Végezetül kérek mindenkit, NE ACSARKODJON! Nem csak ennek az ügynek kapcsán, hanem úgy általában sem: az ilyesmiből soha, semmi jó nem származott, a düh, a harag csak rombolásra képes, sosem fog békéhez vezetni.
Legyen Béke!
Üdv:
Laár András
