Kiskutya, nagykutya nem ugat hiába… címmel 2001. augusztus 29.-én anyagot közölt az MTI. Ebből idézünk.
Négylábú kedvenceink sok nevezetes és nyomdafestékre méltó dolgot követnek el, de aránylag kevés kutyának jutott az a dicsőség, hogy okossága, életrevalósága írásos bizonyságát ráhagyja az utókorra.
Végtére is csak nagyon kevés négylábú jutott el a világhírig. Mindenképpen kellett az, hogy sokszor szerepeljenek nyilvánosság előtt, filmek készüljenek róluk, mint például Rin Tin Tin-ről, a csodakutyáról, Rex-ről a nyomozó kutyáról, vagy Kántorról, aki egy magyar krimisorozatnak volt a főszereplő kutyusa.
Imperiálnak, a 60-as évek legendás magyar telivérének húsz rangos versenyt kellett megnyernie, hogy olyan magaslatokra jusson, amiért az utókor szobrot állított neki.
A “mezei” házi kedvencekről legfeljebb családi vagy baráti társaságokban esik szó. Ezen a kiáltó igazságtalanságon akarunk némileg enyhíteni, amikor négylábú sztorikat adunk közre. Ezek a kiskutyák, nagykutyák nem ugattak hiába.Láng JózsefLáng József
Láng József, Angyal magyar hangja is nagy kutyás. A rengetegkutya sztori közül választottunk egyet.
– Egyik kedvencem egy Selly nevű kiskutya volt. Neki mindig külön főztem valamilyen finomságot. Egyszer a Lehel piaci vadboltból vettem neki különböző vadnyesedékeket. Egy teflon lábasban vegetával, ételízesítőkkel, tejfellel összekeverve főztem meg a vacsoráját. Aztán elmentem a szinkronba egy felvételre. Amikor hazamentem, megkérdeztem a feleségemtől, hogy ízlett-e Sellynek a főztöm. “Milyen főztöd?” – kérdezett vissza az asszony.
“Hát, ami a teflonban volt.” “Úristen, te azt a kutyának szántad?” – Kiderült, hogy a családom ette meg jó étvággyal.
