Latinovits Zoltán 1976 óta nincs köztünk – videóval emlékezünk!
Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas magyar színész. A legnépszerűbb magyar színészek egyike 1976-ban hunyt el, akit sokan úgy emlegetnek: a színészkirály.
Már három éves korától kezdve szavalt, és egyetemi évei alatt is folyamatosan verset mondott. Színészként a magyar előadó-művészet talán legnagyobb alakjává nőtte ki magát. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként egyedülállóan azonosíthatóvá vált. Hangja, amely fülsimogató baritonban szólt, a magyar sors minden aspektusát életre keltette az előadóművészi mesterség csúcsán.
Ő maga is vallotta: „Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.”
Latinovits Zoltán újfajta látásmódjával eltért az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílustól. Ezerárnyalatú, hajlékony előadóművészetével Ascher Oszkár és Egressy Gábor versmondói hagyatékát méltóan folytatta. Szavalataiban a hangulat és a csengő-bongó rímek precízen kidolgozott hangsúlyozással és artikulációval párosultak.
