A hír kiadás dátuma – Budapest, 2000. szeptember 13., kedd (MTI)
Lukács Margit nem lép többé színpadra, de legendás szerepeire ma is örömmel gondol. A „Nemzet színésze” megtisztelő címet kapta nemrég tizenkét művész.
A tiszteletükre rendezett fogadásról azonban hiányzott Lukács Margit, Kossuth díjas, Érdemes és Kiváló művésznő.
A Nemzeti Színház örökös tagjáról, a királynői tartású színésznőről jó ideje nem hallani. Öt éve lépett utoljára színpadra, a My Fair Ladyben játszott kisebb szerepet.
Tolnay Klári mondta az egyik interjújában: „Az tartott ilyen sokáig életben, hogy játszhatok.”
Lukács Margit is hasonló véleményen van. Mindene volt a színház. Volt… Így múlt időben, mert a művésznő sajnos már nem lép fel többé. Amikor megszűntek a színházi feladatai, testileg és lelkileg is összeomlott. Kollegái szerint erősen meggyengült az emlékezőtehetsége, komoly gondjai voltak a szereptanulással. Budai lakásából is átköltözött a színészotthonba, ahol állandó orvosi felügyelet, szeretet, régi pályatársak veszik körül.
Nehezen, lassan telnek a napjai, színház nélkül talajtalannak érzi magát. Ám a több évtizeddel ezelőtti dolgokra még tisztán emlékszik.
Különösen akkor csillan fel a szeme, amikor kedvenc szerepéről az Ember tragédiája Éva szerepéről esik szó. Sokszor leírták róla, hogy ő az örök Éva. Negyedszázadon át játszotta ezt a szerepet, önálló estjein felidézte a szerepet.
– Nyolc Ádám dőlt ki mellőlem – meséli nevetve – s én még mindig Éva maradtam.
Másik kedvenc szerepe a Cinka Panna, amelyet a Dankó Pista című filmben játszott.
– Ezt a filmet azóta is sokszor megnéztem. Csodálatos volt Jávor Palival együtt játszani. Minden nő szerelmes volt bele, egy kicsit én is, de jól eltitkoltam.
Színházban már évek óta nem volt, tévét sem szívesen néz.
– A fiatal színésznők közül kit tart utódjának?
– Senkit! – jelenti ki határozottan. Leginkább Kubik Anna játéka tetszik, azért is vállaltam el kislánya keresztmamaságát.
Szeretnék egy fotót készíteni róla, de élénken tiltakozik.
– Nem akarok illúzióromboló lenni. Engem a közönség mindig szépnek, előkelőnek látott. Emlékezzenek rám úgy, ahogy a színpadon láttak.
Nyugodjon békében
A színésznő 2002 február 3-án hunyt el.
