Nyitottnak, érdeklődőnek, gyermeklelkűnek kell maradnia az embernek, ha színész – erről beszélt Lukács Sándor, aki kedden Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.
A Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész a közönség, a szakma és a kritika által is nagyra értékelt művészete, illetve színházi, filmes és televíziós szerepeiben egyaránt mesteri, kivételes kreativitását és temperamentumát tükröző játéka, páratlanul sikeres művészi pályafutása elismeréseként kapta a díjat.
„A Kossuth-díj a legrangosabb magyar elismerés, egy ilyen díjat csak örömmel lehet fogadni” – fogalmazott a művész, aki 44 éve tagja a Vígszínház társulatának.
Felidézte: a színművészeti főiskolára csak negyedszerre vették fel. Előtte három évet töltött segédszínészként, akkor alakult a később híressé vált Nemzeti Stúdió. A főiskolán harmadéves volt, mikor a Vígszínházhoz hívta Várkonyi Zoltán igazgató, aki a gyakorlóévek után le is szerződtette. Elmondta: 1972-ben óriási dolog volt a Vígszínházhoz kerülni, amely akkor Európa egyik legerősebb társulata volt. Szeretettel fogadták, odafigyeltek rá és hamar megkapta első nagy szerepét: Max Frisch darabjában Don Juant.
Jöttek a szebbnél szebb feladatok
„Jöttek egymásután a szebbnél szebb feladatok: a Bot és gitár, az Orfeusz alászáll, az Őfelsége komédiása, a Don Carlos, a II. Richárd” – sorolta. Elmondta: Várkonyi – ahogy az igazgatói székben őt követők – a legprogresszívebb, legkreatívabb rendezőket hívta meg, akik új impulzusokat adtak a társulatnak. „Ruszt Józseftől kezdve Babarczy Lászlón át Zsótér Sándorig, Sík Ferenctől kezdve Szinetár Miklósig ezekkel a rendezőkkel mind dolgozhattam” – mondta, kiemelve Jurij Ljubimovot, akivel a Bűn és bűnhődés, valamint Harag Györgyöt, akivel a Caligula helytartója című előadásban dolgozhatott.
Arról is beszélt, hogy kifoghatta a magyar film nagy korszakát, a tévéjátékok aranykorát, így megismerhette az ország. Filmjei közül kiemelte a Madárkák, a Szarvassá vált fiúk, a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotást, Szász Péterrel forgatott több filmjét és az Oscar-díjas Mephistót. A tévéfilmek között a történelmi filmeket, a Megbízható úriembert, A szerelem bolondjait és a Farkascsapdát említette.
„Voltak kínlódások is. Ez nagyon nehéz pálya. Rendkívüli önuralom kell hozzá, nagy-nagy akarat, kitartás, a szövegek állandó fejbentartása, frissítése” – mondta, kiemelve, hogy a színészet nemcsak szellemi, fizikai munka is. „Ha nincs meg a testi, szellemi harmóniád, akkor bizony előbb-utóbb bajok lesznek” – mondta a művész, aki nagy sportrajongó, 30 éve teniszezik, szeret kirándulni, kertészkedni.
Mint mondta, a színház mellett az irodalom is fontos számára: gimnazista kora óta ír, öt verseskötete jelent meg, a hatodikra készül.
A színészi munkában a legfontosabbnak a minőséget érzi. „Minden új szerepnél a nulláról kell kezdeni, fel kell építeni a figurát és ehhez nagy türelem és fegyelem kell” – hangsúlyozta.
Jelenleg Eszenyi Enikő rendezésében, a Földrengés Londonban című, az éghajlatváltozás témáját feldolgozó darabban próbál, a bemutató április 1-jén lesz.
