Vannak emberek, akik egyszerűen nem tűnnek el az életünkből. Ott maradnak egy dalban, egy koncert emlékében, egy régi lemezen, egy fiatalkori történetben. És amikor meghalljuk a hangjukat, egy pillanatra újra ott vagyunk abban az időben.
Deák Bill Gyula ilyen ember volt.
Most mégis ki kell mondani azt, amit olyan nehéz elhinni: a magyar blueskirály elment.
77 éves korában, egy sikeresnek mondott műtét után váratlanul örökre elaludt.
Talán most sokan ülnek csendben, és előkeresnek egy régi dalt. Talán megszólal a „Rossz vér”, felcsendül „A zöld, a bíbor és a fekete”, és közben egyszer csak összeszorul az ember torka.
Mert tegnap még azt gondoltuk, hogy lesz még koncert.
Lesz még egy este.
Lesz még egy dal.
Lesz még egy pillanat, amikor feláll a színpadra, és az első hang után mindenki tudja: megérkezett Bill kapitány.
Most már nem lesz.
A mikrofon elnémult. A színpad üres maradt. Egy legendával kevesebb lett ez az ország.
De vannak hangok, amelyek nem halnak meg.
Ott maradnak a dalokban. Ott maradnak a lemezeken. Ott maradnak azok szívében, akik valaha hallották őt énekelni.
És talán ez a legszebb, amit egy művész maga után hagyhat: nem tud elmenni teljesen, mert egy darabja örökre velünk marad.
Deák Bill Gyula nemcsak énekelt nekünk. Évtizedeken át velünk volt.
Most pedig eljött a búcsú.
Isten veled, Bill kapitány!
A hangod elnémult, de soha nem fogjuk elfelejteni. 🖤🎸
Nyugodj békében, legenda.
