A műsor január 27-én 17 órakor jelentkezik a Duna Tv-n. A Ridikül témája: Tűrőképességünk határai!
“Ebben az adásban olyan vendégekkel beszélgetünk, akik a kimagasló, már-már hihetetlen teljesítményekkel érnek el nagyon komoly eredményeket a sportban. Hogyan kezd el kibontakozni ez a képesség? Meddig lehet ezt csinálni? A fizikai vagy a szellemi megterhelés a keményebb? Miben lehet jobban elfáradni? Hogyan lehet a holtpontokon átlépni? Igaz-e az, hogy minden sikeres sportoló mögött áll egy sportpszichológus, és egy támogató család? Erről beszélgetünk Kovács Lászlóval, Erdei Zsolttal, Fekete Lászlóval és meglepetés hölgyvendégünkkel.” – áll a műsor ajánlójában.
Erdei Zsolt, kétszeres világbajnok félnehéz súlyú profi ökölvívó nem szeretett volna birkózni, de mivel nem volt birkózó szakosztály, így maradt az ökölvívás, ahol a kezdetben nem voltak céljai, azonban nagyon szerette. Ezek a célok később alakultak ki benne. Ringbe 10-11 évesen került és 13 évesen volt az első mérkőzése. Édesanyja ugyan nagyon féltette Zsoltot, de hagyta, hogy azt csinálja, amit tényleg szeret. A tûrõképessége óriási volt, pont ezért nehéz volt a határokat betartani. Elmondása szerint ugyanis a túledzettség ugyanolyan hátrány, mintha nem edzett volna.
Fekete László, erőmûvész, többször a világ legerősebb embere című verseny győztese nem akart a világ legerősebb embere lenni, de mégis így alakult, többször is. NB1-es kézilabdázó is volt, birkózott és atletizált is. Amikor külföldön sikereket ért el, akkor figyelt fel rá az ország. Így elmondhatjuk, hogy ő általa lett ismert hazánkban ez a sport. Édesanyja nagyon féltette őt is.
Kovács László, extrémsportoló sem onnan indult, ahová érkezett. Nagyon sok sportágban kipróbálta magát, de a természeti sportok felé mindig nyitott volt. Ha a tehetségről kérdezzük, azt mondja, hogy nem tartja magát annak, mert úgy gondolja sokkal többet kellett tennie az eredményeiért, mint a sorstársainak. Legutóbbi expedíciója során a maláj dzsungelen kelt át. Ez és az ehhez hasonló megpróbáltatások komoly felkészülést igényelnek. Például a szaunában négyütemű fekvőtámaszt nyom. Útjai során egyre kevesebb dolgot visz magával, próbálja csökkenteni a csomagja tartamát. Mostanában már nem visz sátrat, hanem a szabadban teremti meg a fekhelyét.
