A magyar operettet minden év október 24-én ünnepeljük.
Kálmán Imre, a magyar operett történetének koronázatlan királya 1882-ben, egy hideg őszi estén, ezen a napon született 133 évvel ezelőtt, Siófokon. Másik nagy operett-szerzőnk, Lehár Ferenc pedig 1948-ban ugyanezen a napon hunyt el, Bad Ischlben.
A Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó kezdeményezésére 2002 óta október 24-én, két zeneszerző Lehár Ferenc (1870-1948) halálának és Kálmán Imre (1882-1953) születésének évfordulóján ünneplik a magyar operettet a kulturális tárca védnökségével. Hagyomány immár, hogy a magyar operett estéjén adják át a Budapesti Operettszínház elismeréseit több kategóriában.
Az operettben (a szó kis operát jelent) a párbeszédek énekszámokkal és táncbetétekkel váltakoznak, a műfaj sajátossága a dallamos, fülbemászó zene, a fordulatos történet, a látványos díszlet és jelmez. Születésekor a nagyváros tömegszórakozását szolgálta, de a könnyed történettel gyakran társadalmi szatíra és gúnyos hang párosult. Első igazi mestere a német születésű francia Jacques Offenbach, a “Champs-Élysées Mozartja” volt, akinek leghíresebb műveit – Orfeusz az alvilágban, Szép Heléna – sokszor állították színpadra itthon is.
A műfaj gyorsan meghódította az Osztrák-Magyar Monarchiát, de közben át is formálódott: a soknemzetiségű birodalom népeinek zenéjéből és táncaiból – valcer, polka, mazurka, csárdás, verbunkos és cigányzene – merített, a táncbetétekben a francia kánkánt a keringő váltotta fel, Magyarországon a népszínművek hatása is jelentős volt.
Magyarul 1860-ban csendült fel operett
Magyar nyelven először 1860. szeptember 22-én játszottak operettet, Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művét. Két évvel később megszületett az első magyar operett is: A szerelmes kántor zenéjét Allaga Géza komponálta, a librettót Bényei István jegyezte. 1864-ben elkészült az első háromfelvonásos magyar operett. Magyarország hamarosan “operett-nagyhatalom” lett, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő darabjai itthon és külföldön is hatalmas sikert arattak. Az első külföldön is hódító magyar operett 1902-ben Huszka Jenő Bob hercege volt, ezt követte Lehár Ferenc műveinek diadalútja (A víg özvegy, Luxemburg grófja, A mosoly országa). A legismertebb magyar operett minden kétséget kizáróan Kálmán Imre Csárdáskirálynője.
Az operett műfaját többször temették, nevezték elavultnak, népszerűsége mégis töretlen. A mai operettelőadások nem a 20. vagy a 19. század nosztalgikus lenyomatai, a művek ugyan különböző korokban születtek, de az igényes előadások mindig érvényes, jelen idejű üzenetet, életérzéseket hordoznak.
A műfaj a Fővárosi Operettszínház jóvoltából él és virul itthon és a nagyvilágban. Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Szirmai Albert, Ábrahám Pál munkásságával az operett műfaja felzárkózott az opera mellé, Plácido Domingótól Anna Netrebkóig világsztárok éneklik szívesen e dallamokat.
A magyar operett napja alkalmából minden évben megrendezett fővárosi gálaesten operettslágereket, népszerű operettszerzők, elsősorban Kálmán Imre és Lehár Ferenc legismertebb dallamait hallhatja a közönség. A gálán az évad operettszínészének, valamint az évad musicalszínészének járó elismerést, az évad legígéretesebb ifjú művészének járó Marsallbot díjat, a Musica Hungarica Kiadó életműdíját, továbbá az operett nagydíjat adják át. A magyar operett 2013-ban felkerült a hungarikumok listájára.
forrás: MTVA hírlevél
