Jöjjön Máté Péter: Határod dala.
A hétköznapok szürkeségébe rejtőzködve,
csendben eljöttél és megszabtad a határokat.
Egy percre megvillantottad azt, ami a cél lehetne,
majd elzártad a hozzád vezető utat.
Ereimbe dolgoztad magad,
mint gondos pók, mely precíz munkát végez.
Már gondolatom sem sajátom,
ellened önvédelemre sem képes.
Kölcsönadtad magad egy percre,
majd vadul visszamartad az adományt.
Hogy ellentétünk kiélezze,
a távolságod és a magány.
A célhoz vezető utak labirintusában
fényt lobbantottál a járható egyre.
Mily égő ingerületbe hoztad fantáziám,
hogy a többit megfelelőre színezze.
Ereimbe dolgoztad magad,
mint gondos pók, mely precíz munkát végez.
Már gondolatom sem sajátom,
ellened önvédelemre sem képes.
Kölcsönadtad magad egy percre,
majd vadul visszamartad az adományt.
Hogy ellentétünk kiélezze,
a távolságod és a magány.
