A Film Színház Muzsika 1971-ben közölt beszélgetést Máté Péterre. Az interjúban sokak kedvence többek között arról is mesélt, hogy énekesnek vagy zeneszerzőnek tartja magát.
Ma már közel harminc rádiófelvétele van, ezeknek körülbelül a fele saját szerzemény. Néhánynak a szövegét is ő írta, jó néhányat maga hangszerelt. – írta Földényi Ervin a cikkben.
— Elsősorban minek tartja magát? Énekesnek, zeneszerzőnek vagy szövegírónak?
— Annak ellenére, hogy a közönség először mint énekest ismert meg, mindenekelőtt zeneszerzőnek tartom magam — legalábbis az szeretnék lenni. Természetesen szívesen énekelek, de tudom, hogy ezt idővel abba kell majd hagynom — még mielőtt illene abbahagynom. Nem vagyok szövegíró, nem is tartom magam jó verselőnek. Csak akkor írok a zenéimhez verset, ha az spontán adódik bennem.
— Elég sokoldalú és sok munka mindez, amiből a közönség csak egy kis részt lát. Meg tudná mondani, mi volt az eheti programja?
Zsebnaptárt vesz elő, abból fújja, mint a leckét.
— Kecskeméten, Hajdúszoboszlón, Püspökladányban és Kaposvárott napi két-két előadás. Éjszakánként hazajöttem, mert kedden délelőtt a tévében egy felvételem volt, szerdán reggel a Rádióban két dal „ráéneklését” kellett elkészítenem. A táncdalfesztiválra két új dalt fejeztem be — és egyik nap hangszereltem egy kicsit. Vasárnap este pedig — mint évek óta minden vasárnap — a Műszaki Egyetemen léptünk fel. Ott van a mi klubunk, ugyanis van egy együttesem is.
Becsukja a noteszt, és kérdően néz rám.
— Ezt várta?
— Bevallom, kevesebbet.
— Kitől tanulta ezt a tempót?
— Magam hajtom magam.
— Példaképei sincsenek?
— Vannak. Elvis Presley és Ray Charles. Presleyt hét-nyolc évvel ezelőtt vadul és lelkesen utánoztam. Aztán rájöttem, hogy mint bármelyik más műfajban, az utánzás ebben is életveszélyes.
