Hiszékeny úr, azaz Szuhay Balázs, a magyar színházi és televíziós világ kiemelkedő alakja, akit ma már 88 évesen ünnepelhetnénk, ha még velünk lenne. Most megemlékezünk róla, és próbáljuk összefoglalni az ő lenyűgöző életét és pályáját, amely sokak számára örök emlék marad.
Gyerekkorunkban Szuhay Balázs olyan ikonikus személyiség volt, aki a tévéképernyőn keresztül ébresztett minket vasárnaponként. A matinéműsorokban, ahol szerepelt, mindannyian vele együtt izgultunk, nevettünk és kiabáltuk: „Megálljatok, nyavalyások!” Szuhay Balázs hangja és jelenléte olyan élményeket adott nekünk, amelyek örökké velünk maradtak.
Kandúr Bandi, akit szintén Szuhay Balázs szinkronizált, a barátunkká vált. Őszintén szerettük a karaktert, és Szuhay Balázs hangja tette még élvezetesebbé az élményt. Emellett olyan műsorokban is közreműködött, mint Frédi és Béni, ahol emlékezetes pillanatokat teremtett, például az „Kiköpöm a piköpöm!” kiáltással. De talán leginkább Hiszékeny úrként emlékezünk rá a Zsebtévében, ahol Hakapeszi Maki járatta a bolondját.
Szuhay Balázs egy olyan művész volt, aki a kisujjában tartotta a játékot. Legyen szó Kukori és Kotkodáról, vagy a Kérem a következőt! című műsorról, mindig magas színvonalon teljesített. Fontos volt számára, hogy a humor magas irodalmi igénnyel párosuljon. Ez nemcsak egy üres szólam volt számára, hanem valóságos ars poetica, amit követett. Érdekes módon ez az igényesség és műveltség iránti vágy valószínűleg a családjától örökölte. Apai nagyapja földbirtokos volt, míg anyai nagyapja jogász és sikeres politikus, a Bethlen-kormány népjóléti minisztere volt.
Szuhay Balázs büszke lehetett az őseire, akik sikeres életutat futottak be, és ő ezt művészként folytatta. Az édesapjával csak kevés időt tölthetett, mert közvetlenül a második világháború után elhunyt, mindössze 34 évesen. Így aztán Szuhay Balázs és öccse az édesanyjuk nevelésében nőttek fel az új világban. Ez az új világ azonban nem volt könnyű a polgári származásuk miatt, és a rendszer ellenségekként kezelte őket. Kitelepítés is érte a családot, és 1951-ben kellett elhagyniuk Budapestet, és Taktaszadára költözniük.
Az itteni falu nem volt könnyű környezet a Szuhay család számára, de Szuhay Balázs nem hagyta, hogy az új környezet és a körülmények visszavessék. 1953-ban végre visszatérhettek Budapestre, és Szuhay Balázs a Toldy Ferenc Gimnáziumban folytatta tanulmányait, miközben beiratkozott a Rózsahegyi Kálmán-féle színiiskolába. Ezen az iskolán keresztül olyan kiváló társakkal került kapcsolatba, mint Hofi Géza vagy Sztankay István.
Pályafutását a békéscsabai Jókai Színházban kezdte segédszínészként 1955-ben, majd folytatta a kecskeméti Katona József Színházban. Azonban Budapestre történő visszatérése után találta meg igazán otthonát a Vidám Színpadon, ahol 1960-tól egészen 1992-ig lépett fel. Ezen a színpadon teremtett emlékezetes pillanatokat, és hangja, arcjátéka elvarázsolta a közönséget.
Nemcsak színészként, hanem kabarétréfák és vígjátékok írójaként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Műveit, tréfáit és jeleneteit többnyire saját maga írta, és ezzel is hozzájárult a magyar humor gazdagításához. Ráadásul kiváló parodista volt, és pályafutása során rendszeresen szerepelt televíziós műsorokban, kabaréjelenetek főszereplőjeként vagy éppen parodistaként.
Szinkronszínészként is elismert volt, és számos magyar és külföldi rajzfilmsorozatban kölcsönözte a hangját. Például ő volt Kukori és Kotkodában, a Dr. Bubóban, és a Foxi Maxi-sorozat Kandúr Bandijának hangja. Az egyik legemlékezetesebb szinkronszerepe pedig Yoda mester magyar hangjaként történt a Csillagok háborúja sorozatban.
Szuhay Balázs nemcsak a művészetben, hanem a magánéletében is példamutató ember volt. Feleségével 36 boldog évig éltek együtt, és büszke volt két leányára, akik a pedagógiai pályát választották.
Már nem tudta elfogadni
Írt több könyvet is, rendszeresen publikált, és aktív szerepet vállalt a média világában is. 1992-ben, az első infarktusa után, egy évig a Ludas Matyi főszerkesztője volt. Szuhay Balázs politikailag is aktív volt, és nem félt kifejezni véleményét a rendszerváltás időszakában.
Sajnos a művész egészségi állapota nem tette lehetővé számára, hogy pályafutását teljes mértékben folytassa. Többször sújtotta szívroham, és egészsége folyamatosan romlott. Utolsó színházi fellépésére 1994-ben került sor a Mikroszkópban, de még egy utolsó nagy gálaesten is részt vett az MSZP székházában, ahol Marton Frigyes meghívására emlékezett meg a Rádiókabaré 25. évfordulóján. Ekkor kereste meg őt Farkasházy Tivadar is, aki szilveszteri műsorukban való részvételre hívta meg. Azonban ezt a felkérést már nem tudta elfogadni.
Visszavonultan élt a beteg szívvel, és 2001. május 11-én sajnos utoljára dobogott meg a szíve. 65 évig élt, de ezalatt is maradandót alkotott, és a magyar színház és humor egyik legnagyobb alakjává vált.
Szuhay Balázs hangja és humorérzéke olyan élményeket adott nekünk, amelyek örökre velünk maradnak. Ő egyike volt azoknak, akik nélkül a magyar szórakoztató művészet és televízió nem lenne ugyanaz. Köszönjük, Szuhay Balázs, hogy életünk része voltál, és hogy emlékezhetünk rá a mai napig. Nyugodj békében!
