A hatvanas és hetvenes évek magyar plakátművészetének egyik legeredetibb és legfontosabb alakja volt. Darvas Árpád 88 évet élt.
Az 1960-1990 közötti korszak egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb alkotója volt. Konecsni György tanítványaként végzett a főiskolán. Az 1950-es évek közepétől megjelennek az utcákon látványos, festett filmplakátjai, az 1958-as nagy plakátkiállítást már az ő munkája hirdeti. A Papp-csoport tagjaként korának legjobb plakáttervező grafikusaival ápolt szoros barátságokat (pl. Ernyei Sándor, Máté András, Görög Lajos).
A hatvanas években az egyik első művész Magyarországon, akinek munkásságában megjelenik a pop art: képregényes stílusban (pl. A Saturnus nem válaszol, Algiri csata), és feltűnő, látványos színekkel formálja meg plakátjait.
Műveinek párhuzamait Roy Lichtensteinnél, az amerikai pop artban és a pszichedelikus plakátban, vagy Steinbergnél kereshetjük; és hasonló stílusban tervezett ekkoriban fiatalabb kollégája, Kemény György.
Darvas legfőbb megrendelője a MOKÉP volt, látványos filmplakátok sorát készítette: Monte Cristo grófja, Nagy kék jelzés, Előzés, Becsületbeli ügy, My Fair Lady, Utazás a koponyám körül stb. A hetvenes-nyolcvanas években a színes, síkszerű kompozíciókat felváltja plakátjain egy festett, szürreális világ, pl. Istenem, emberek vagyunk, Tükör stb. Erős rajzkészsége és ötletessége minden munkáján megjelenik, egészen haláláig alkot, utolsó éveiben apró szobrokat farag.
1964-ben Munkácsy-díjat kap; 1970-ben és 1975-ben övé „Az év legjobb plakátja” verseny nívódíja; 1987-ben lett érdemes művész; és 2014-ben kapja meg az Aranyrajzszög életműdíját. 2013-ban a Ponton Galériában kiállítás mutatta be életművét.
