Elhunyt Keres Emil Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művész.
„Hirtelen növésű, beteges, rossz étkű kislegény voltam, s allergiás asztmám lehetett; a családban ez sajnos öröklődik. Volt, amikor az iskolából kimaradtam. ´Bözsi, add ide ezt a gyereket! ´, kért el anyámtól nagyanyám, aki el is vitt Jákra, ahol mindig rendbe jöttem. Értett hozzám. Percenként dugott a számba valamit. Amikor a malacokat ment etetni, hozott nekem zsíros kenyeret; ha látom, hogy szürcsölik (ez tetszett nekem) a malacok a moslékot, hátha megjön az étvágyam. Meg is gyógyultam.” – mondta a vaol.hu-nak.
Élete legelső, meghatározó színházi élménye a szombathelyi múzeum nagytermében bemutatott Erdélyi Mihály Sárga pitykés közlegénye volt.
Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát (1950), már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett (1954-56). Előtte azonban már játszott a Magyar Néphadsereg Színházában és 1951–54-ben a Nemzeti Színházban. 1956-ban a Vígszínházba került, majd 1961-től a Jókai Színházban játszott.
Ezután ismét igazgatóvá nevezték ki, ezúttal a Thália Színház élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd 1973 és 1985 között a Radnóti Színpad igazgatója, egyidejűleg ő volt a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke is.
Költészet Napja alkalmából évente verset mondott
Innen ment nyugdíjba 1985-ben. Színészként utána is még többször fellépett a Radnóti Színházban és a Karinthy Színházban.
Keres Emil jellegzetes orgánumával kiváló, népszerű versmondó, a Költészet Napja alkalmából évente verset mondott.
A színpadon elsősorban klasszikus és modern darabok karakterszerepeit játszotta el, a figurát általában távolságtartóan, intellektuális hűvösséggel formálta meg.
Előadóművészetére is ez jellemző. Különböző művésztársaságokban lép fel: Cserhát Művész Kör, Krúdy kör, Művészet és Barátai, stb. Stúdiót is szervezett melyben ingyen tanított kezdő előadókat!
