Megható versek Államalapításra emlékezve

Ünnepeljük meg méltó módon augusztus 20-át, amikor a keresztény államalapításról, Szent István és a kenyér ünnepéről emlékezünk meg.

Íme a versek Államalapításra emlékezve!

Sík Sándor: Szent István-himnusz

(Az Ó dicsőséges szent Jobbkéz dallamára)

István király ünnepének
Örvendezzünk keresztények.
Isten adta e napot,
Fel a szívvel magyarok:

Szent királyunk, árva néped
Hódolattal jő elébed.
Légy velünk, légy velünk!
Országodról el ne vedd
A te áldott jobb kezed.

Országunknak építője,
Ronthatatlan Szegletkőre
Építetted e hazát.
Krisztus küldte koronád.

Szent királyunk, megfogadjuk:
Örökséged el nem hagyjuk.
Esküszünk, esküszünk:
Mindörökké az vezet:
Halhatatlan Jobb kezed.

Dicsőséges koronádat
Máriának felajánltad.
Ő vigyáz azóta ránk,
Nagyasszonyunk, Szűzanyánk.

Szent királyunk, esdve kérünk,
Kérd a mennyben most is értünk
Máriát, Máriát.
Útja vesztett népedet
Vigye hozzá szent kezed.

Erényeid fénye – lángja
Szétragyogott hét országra.
A te áldott nyomodon
Szentek földje lett e hon.

Szent királyunk felsír hozzád
Tépett szívű Magyarország:
Légy velünk, légy velünk,
Régi, – jámbor népedet
Támassza fel szent kezed.
Kérjük édes Istenünket,
Kinek súlyos karja büntet,
Ám ha hozzád fordulunk,
Újra védő jó urunk:

Szent királyunk érdeméért,
Rajtunk tartott szent kezéért
Megbocsát, megbocsát
S minden régi jót megáld:
Szentistváni szép hazát.

Szuhanics Albert: Államiságunk ünnepe

Ím a nyarat koronázza augusztus hava.
Királyságot hirdet nekünk, mint a korona.
Magasztos király a nyárban, benne ős erő.
Áldása, mely harmatoz ránk, gyümölcsérlelő.

Államiságunk ünnepe, legnagyobb ünnep,
Ezer éves királyságunk, megtart bennünket.
Magyaroknak koronája, népünket jelenti,
Megszentelt tárgy, jogi személy, időknek feletti!

Azt hirdeti, országunknak léte földön, égen,
Örökkön az Istennél van, ahogy egykor régen.
Új kenyér az új búzából, szalagdíszben áll,
Piros-fehér-zöld e szalag, s éhezőkre vár.

Éhezzük mi szép és igaz, az emberi szót,
Magyar létnek biztonságát, és a földi jót.
Mivé lettünk, István király, tekints végre ránk!
Ugye zokogsz, fáj a szíved országod iránt!

Legyen bőség, jövőnk nekünk, legyen sok gyerek.
Legyen kenyér, legyen gyümölcs amit egyenek!
Legyen bor, békesség, búza, erény, szeretet,
Legyen munka, megbecsülés, s boldog emberek!

Ím augusztus üzenete, s huszadika vár.
Ünnepeljünk újra ismét, István a király!
Nemzedékről-nemzedékre mindig így legyen.
Áradjon ránk áldás, erő, bőség, kegyelem!

Putterer Magdolna Léna: Szent István Király, s az Új Kenyér Ünnepe

Nyár dicsősége, augusztus hava.
Ünnepel országunk apraja, s nagyja.
Szent Királyunk, ünnepel téged néped.
Államalapítás, te dicsőséged.

Magyarok vagyunk, s oly türelmetlenek.
Egymást támadja néped, értetlenek.
Te ismered hibás természetüket,
forrongó vérüket, szenvedélyüket.

Mondd! Néped hányszor kezdett új életet?
Számold össze nékünk s büntetéseket.
Nép már tudja, Istenhez sok út vezet,
oly hitetlenek, s nincs hazaszeretet.

Szent István napja, új kenyér ünnepe.
Búza rég megélhetést jelentette.
Jó volt termés, jó volt ország kenyere.
Magyar nép búzát életnek nevezte.

Földeket gaz borítja, s nép még remél.
Nékik, öregúr, friss kenyérről mesél.
Nem hajlong már aranyló búzakalász.
Földeken nincs búzatermés s aratás.

Nép éhesen reszkető kezét nyújtja.
Magyar nép bánatos, s rögös még útja.
Ébren álmodva járnak búzamezőn.
Új kenyérre vágynak ők, reménykedőn.

Szent Király, fentről mutass utat nékik.
Izgága népedet vezesd el célig.
Adj ismét erőt népednek s még hitet.
Térdre hullva nyújtják feléd kezüket.

Ünnepelnek, s titkon sírnak fiaid.
Bennük élsz, érzik szívdobbanásaid.
Nézz le szomorú népedre s hazádra.
Hozz enyhülést nékünk, Magyarországra.

Tűz Tamás: Szent István király

Jól megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva várja népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, rendet hozó szelídség!
Arany szív, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Hát róla zengjen most a lelkes ének!
Uram, téged dicsérünk általa,
mert ő volt a te választott edényed,
apostolod; híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár;
kire be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!

Szuhanics Albert: Augusztus húsz, új kenyér, asztali áldás

Augusztus magasztos hónap,
íze van ennek a szónak,
új kenyér, asztali áldás,
s az ünnep öröme vár rád!
Augusztus, nyár királynője,
gazdagon tekint előre.
Nagyboldogasszonyunk látod,
ma is él a te országod!
Lélekben sasként köröztünk,
ezer év szállt el fölöttünk.
Rólunk ne vedd le a kezed,
hiszen, itt minden a tied!
A sorsunk keserű gyakran,
könnyünktől sós… párna-paplan.
Mégis a hitünk oly szilárd,
százezer próbát rég kiállt.
Királyink, szentek az égben,
bennetek bízunk mi régen.
Patrónánk, Szent fiad révén,
hadd éljünk boldogan, békén!
Kezünkben legyen a sorsunk,
s erényünk szívünkben hordjuk.
Legyen az adott szó kincsünk,
Istenben, hazában higgyünk!
S higgyünk a józan eszünkben,
szorgalmas, ügyes kezünkben,
higgyünk a gyarapodásban,
s egy erős magyar hazában!