A „Hallgass kicsit” egy meghitt, nosztalgikus dal, amely a téli éjszakák hangulatát idézi. A szövegben a férfi és nő intim, békés pillanatait élhetjük át, miközben a hó esése és az eső dobolása felerősíti az érzelmeket. A refrén hívja fel a figyelmet a csendes, megnyugtató pillanatokra, amelyekben az álom és a valóság határvonalán mozognak. Az előadás Básti, Udvaros, Cserhalmi és Kulka közreműködésével igazán megindító és érzelmes élményt nyújt.
Jó meleg takaró, félálom ez a jó.
Úgy esik ma a hó, mint egy álom.
Már sötét a szobánk, nincs semmi ami bánt,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.
Kint hideg a világ, bent meleg a szobánk,
Félig már aludnánk, mégsem alszunk.
Lenne még mondani mit,
De most már hallgass kicsit.
Míg a hó esik, míg a hó esik,
Eddig a dal, eddig a dal.
S ha éjszaka van eső, úgy dobol a tető,
Úgy veri az idő, mint az ujjam.
Bénító dobolás, égi a szakadás.
Úgy dobol a varázs, mint az ujjak.
Lenne még, mondani mit,
De most már hallgass kicsit.
Az eső velem álomig vigyen,
Ennyi a dal, ennyi a dal.
És aztán jön a fény, reggeli tünemény.
Megszállja a szobát hófehéren.
Szétverik sugarak álmunk a nap alatt,
Égetőn megmarad minden reggel.
Lenne még mondani mit,
Hallgassunk még egy kicsit
És aztán legyen ami lesz, legyen
Eddig a dal, ennyi a dal.
