“Szakmai életemben az öröm volt meghatározó, sok lehetőséget kaptam a pályán” – mondta az MTI-nek Nagy-Kálózy Eszter színművész, aki szerdán Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.
A Jászai Mari-díjas színművész, kiváló és érdemes művész páratlanul gazdag és sokszínű, a naivaszerepektől a legjelentősebb drámai hősnőkig terjedő, nagyívű színpadi, illetve számos felejthetetlen alakítást magába foglaló mozifilmes pályája, valamint jelentős szinkronszínészi tevékenysége elismeréseként kapta a díjat.
Nagy-Kálózy Eszter kiemelte, hogy a díj az elmúlt 30 év munkáját testesíti meg számára. “Azokat az embereket is, akik bíztak bennem, szerettek, felkértek és lehetőségeket adtak nekem”.
Elárulta, hogy az édesanyja színésznő szeretett volna lenni.
“Az ő színházszeretete, az ő álmai, vágyai is bennem voltak amikor elkezdtem a pályám” – tette hozzá.
Számára természetes volt a kamera
Már a főiskola alatt is rengeteget filmezett. Mint felidézte, azokban az időkben egy film hatása egészen más volt. Hetekig beszédtémát jelentett a közéletben. Így amikor a főiskoláról kikerült, már jónevű kezdő színésznő volt. “Kamera előtt lenni számomra természetes volt. A színházban eleinte kevésbé éreztem magam biztonságban”.
Budapesti színházak is hívták, mégis Kaposváron kezdte pályáját. Mint mondta, úgy érezte, hogy egy vidéki színház alkalmasabb arra, hogy gyakorlatot szerezzen, ne csak rá szabott szerepeket kapjon, sokféle előadásban játszhasson. Kaposváron sokat tanulhatott.
“Az ott töltött két és fél év alatt játszottam Antigonét, Desdemonát, tündért a Pinokkióban, az Ármány és szerelem Miller Lujzáját és Nyinát a Sirályban”.
Kaposvár után fontos állomás volt a Radnóti, a Művész és az Új Színház, a Nemzeti Színház és a soproni színház. Pályája szempontjából jelentős volt a találkozás Taub János rendezővel, Schwajda György igazgatóval és a Kelemen László Színkör tagjaival – sorolta Nagy-Kálózy Eszter, aki a számára meghatározó művészek közül kiemelte férjét, Rudolf Pétert, aki fontos része szakmai életének is.
Kedves színházi szerepei között említette A chioggiai csetepaté Luciettáját, A mizantrópból Célimene-t, A viharból Arielt és Blanche szerepét A vágy villamosából.
Megjegyezte, hogy ma már többet dolgozik színházban, szeret tartozni valahova, szereti a színházi próbafolyamatok elszánt keresgélését.
“Természetesen egy színházi térben más eszközöket használ az ember, mint egy filmközeliben” – mondta, első filmjei közül kiemelve Deák Kriszta Csinszkáját, Esztergályos Károly Édes Annáját és Makk Károly Utolsó kézirat című filmjét. Meghatározó élményként beszélt Sára Sándor Vigyázók, Sipos József Eszter hagyatéka és Bacsó Péter Hamvadó cigarettavég című alkotásáról is.
A közönség idén Török Ferenc 1945 és Sándor Pál Vándorszínészek című filmjében láthatja, áprilisban Reich Dániel kisfilmjében forgat.
A Nemzeti Színházban hat darabban játszik, köztük Bozsik Yvette nemrég bemutatott rendezésében, Az Úr komédiásaiban. Az évad végén a debreceni színházban fog fellépni, a Centrál Színházban pedig négy előadásban láthatja a közönség, köztük az És Rómeó és Júlia című produkcióban, amelyet férjével 18. éve játszanak.
“Szeretjük a munkánkat. Bár ez a pálya egy hullámvasút, sokszor bizonytalanodik el az ember, mégis sokkal több örömre emlékszem az elmúlt évtizedekből. Ráadásul sok mindent élhettünk meg együtt. Ezt érzékelhették a gyerekeink is. Nem véletlenül szippantotta be őket is a pálya” – mondta Nagy-Kálózy Eszter, akinek gyermekei is a filmet és a színházat választották: nagylánya Montrealban végzett színész szakon, fia másodéves filmrendező, kisebbik lánya pedig másodéves színész.
MTI
