Ma ünnepli 70. születésnapját Szacsvay László, a nemzet színésze. A színművész igazán boldog ember, ami a köszöntő írásunkból is mindenki számára kiderül.
A színművész az Alinda című műsorban a névadó műsorvezetőnek elmesélte, miért is lehet eljutni arra a pontra, hogy valakinek tényleg az állatok, na és persze főleg a magyar vizslák legyenek a legjobb barátai:
– Elmesélem, hogy indult a vizslázásom. A fiam hazahozott egy kutyát, az pedig rajtam maradt. Nem én találtam ki, és nem is szeretnék egyetlen kutyaszerető embert sem megbántani, mert mindenki a saját állatát szereti a legjobban. Az a meggyőződésem, hogy van a kutya, és van a vizsla. Az egészen más kategória. Most már a harmadikat nyűjük. Sorrendben Soma, Báró és Fülöp már 25 évet ölel fel. Nálunk a kutya a falkavezér, azért van, hogy feltétel nélkül kiszolgáljuk és imádjuk – mosolygott a színész.
A műsorvezető megkérdezte, miért is jó egy színésznek, hogy a kemény színházi munka után hazamegy és még a kedvencét is kényezteti. Szacsvay nem sokat gondolkodott a válaszon. Megjegyezte, hogy egy színész eleve rabszolga, ami rá hatványozottan igaz. Ő ugyanis képes az állatát a színház elé helyezni: nem egyszer előfordult, hogy ellógott a megbeszélésekről, mert Fülöpöt sétálni kellett vinnie.
Itt az ellenpélda
Hogy miért van szüksége Szacsvaynak arra, hogy gondoskodjon valakiről? Egyszerűen ilyen típus. A kutyákon kívül is van kikről gondoskodnia, hiszen boldog családos ember.
– Ellenpéldát is tudok mondani! Van, hogy megbetegszem, de ki nem állhatom, ha engem ápolnak. Ha valamit ad a Jó Isten ajándékba, úgy haljak meg, hogy ne kelljen ápolni! Másokat persze szívesen gyógyítok – mesélte. A színészettel kapcsolatban elmondta, hogy egy sikeres pályafutáshoz nem árt a tehetség, de legalább 50 százalékban szerencse is szükséges hozzá. A feladatot ugyanis meg kell kapni, igaz előfordul, hogy van, amikor megkapja az ember a munkát, de semmi kedve nincs hozzá. Én már egy öreg bácsi vagyok, és szoktam is mondogatni a gyerekeknek a színházban, hogy ma este nincs kedvem játszani. Ők mindig azt mondják, hogy majd belejövök. Két féle színész van: a profi és az amatőr. Nem azt mondom, hogy az amatőr nem lehet zseniális, de azt nevezem profinak, aki akkor is, amikor semmi kedve nincs hozzá. Bármire fáj, bármennyire lázas. Amikor szegény anyám elment, vígjáték ment. Meg kellett csinálnom.
