Jöjjön négy érdekes vélemény Hofi Géza humoristáról.
„Egy átlag magyar ember, kicsit nagyszájú, faragatlan, de összességében mégis szimpatikus. Hofi rendkívül karakán összefoglalása az emberi éretlenség egy bizonyos fokának, s ezzel nálunk egy korszak emberét is képes reprezentálni. Épp emiatt érdekel minket a sorsa. ” – írta Regős János a Hofi című könyvben.
„München az neki Münken, Puccini pedig Pukkini. Igaz, a következő mondatával mindig jelzi, tudja ő, hogyan kell kiejteni, de annak úgy nincs semmi értelme.” – mondta Réz András.
Ha én elmehetek eddig, akkor te is
„Hofi a maga rafinált módján azt tette lehetővé az egyre keményebb beszólásaival, hogy tudatosította kollégáiban: ha én elmehetek eddig, akkor te is.” – közölte Horváth Ádám.
„Persze a humor olyan alakjait, mint amilyen Hofi volt, manapság hiába is keresnénk, sőt furcsa dolog is volna, ha ezt tennénk. Hiába keresnénk ugyanis a hőst. A diktatúra gigászi bilincseitől megszabadult, úgynevezett szabad ember elveszítette a mindenki lelkébe egyenlően és testvériesen öklöző gondot mint közös nevezőt és beszédtémát; hiányait már nem az öröklét levegőjét árasztó monstre diktatórikus rendszer teremti meg, hanem – jóllehet ugyanolyan veszélyes, ám – jóval szubtilisebb, sokkal kevésbé átlátható és megragadható erők. És ahonnan Reménytelenség eltűnik, onnan szükségképpen eltűnik a hős is; a nép csak azt kénytelen hősnek elismerni, akinek küzdelme a biztos kudarc felé halad – a kisebb sebek várományosait, nagyon helyesen, egyszerűen saját magával azonosítja. Nem azért nincsenek Hofik, mert hozzá hasonló tehetségek többé már nem születnek, hanem mert megszűnt az ínségnek az a fajtája, amely az övéihez hasonló energiákat aktiválhatná.” – írta Kemenes Tamás a Filmvilágban, 2008-ban megjelent 11. számban.
