Egy korszak zárult le, amikor Nagy György távozott közülünk. Nemcsak egy ember távozott, hanem egy kultúra, egy életérzés, egy időszak, amit sokan a nevével azonosítanak. György nem egyszerűen képernyőre vitte a történéseket, hanem a szívünkbe.
Zongorázó gyermekként indult, majd a technika világába csöppent, de sosem veszítette el az emberek iránti érdeklődését és kíváncsiságát. A Magyar Televízióban eltöltött évek alatt számtalan műfajban kipróbálta magát, és bárhol is dolgozott, mindenhol nyomot hagyott. Képtechnikustól a riporterig, a híradástechnikustól a műsorvezetőig, minden munkakörben a legjobbat hozta ki magából.
György mindig ott volt a fontos pillanatoknál, legyen szó állami ünnepségekről, II. János Pál pápa magyarországi látogatásáról vagy az Ablak és a Rocklexikon kultikus műsorairól.
Emlékezünk rá, ahogy kérdéseivel, beszélgetéseivel, narrációjával vezetett minket a történések közepébe.
Emlékezetes pillanatok
A kamera mögött és előtt egyaránt otthon érezte magát. Nem volt idegen számára a szereplés, a közvetítés, de az sem, hogy mélyen beleássa magát egy témába és hónapokig dolgozzon rajta. Őszintesége és profizmusa a televíziós műsorokon túl is hatott ránk; az írásai, a zenei érdeklődése és a közéleti tevékenysége mind-mind tanúbizonysága volt annak, hogy valódi polihisztorral volt dolgunk.
György emlékét nemcsak a műsorok, hanem azok a pillanatok is őrzik, amikor velünk nevetett vagy komolyan beszélt az életről, a kultúráról, az emberi kapcsolatokról. Az, hogy milyen sokan voltunk jelen az utolsó útján, csak azt mutatja, mennyire hiányzik és mennyire szerettük.
A televíziózás egyik legnagyobbja volt, és örökké az is marad. Nagy György, köszönjük, hogy része voltál az életünknek. Emlékedet szívünkben őrizzük. Pihenj békében.
