Garas Dezső nem felejtünk el, soha.
Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, melyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul.
A legenda folytatódott: Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek „Kell egy csapat” mondásából szállóige lett.
Utolsó napjait családja körében töltötte, bízott felépülésében. Garas Dezső hosszú vesebetegség után 2011. december 30-án elhunyt, 77 éves korában, álmában érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekintette.
2012. január 11-én, a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle családtagjai, pálya- és alkotótársai, barátai és a hőn szeretett „publikum”, a nézők százai. A ravatalnál Réthelyi Miklós, Alföldi Róbert, Törőcsik Mari és Sándor Pál emlékezett az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb magyar művészére.[9] A sírnál Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és az alapítvány képviseletében búcsúzott.
A temetésén többek közt Bajor Imre, Huszti Péter, Harkányi Endre, Kern András, Koltai Lajos, Szacsvay László, Söptei Andrea, Blaskó Péter, Szarvas József, Cserhalmi György, Beregi Péter, Szilágyi Tibor, Kézdy György, Schell Judit, Elek Ferenc, Almási Éva, Balázsovits Lajos, Benkő László, Tordy Géza, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Bán János, Hevér Gábor, Martinovics Dorina, Bodrogi Gyula, Máté Gábor, Farkasházy Tivadar és Závada Pál vett részt.
A Művész Parcellában Várkonyi Zoltán, Bubik István, Lengyel Balázs és Iglódi István szomszédságában talált végső nyughelyére.
Garas Dezső 2011-ben hunyt el, emlékezzünk rá.
