Nyugodjon békében! Könnyes szemmel hallgattuk Kállai Ferenc előadását

Kállai Ferenc nem felejtünk el, soha.

Kállai Ferenc 1944-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től a Belvárosi Színházban játszott, 1948-ban került a Nemzeti Színházhoz, ahol egészen 2000-ig társulati tag volt. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt.

Alakított a színpadon Csongort, Noszthy Ferit, Tartuffe-öt és Kardics bankigazgatót, majd a mozivásznon tanácselnököt A legényanya, vagy főszerkesztőt a Gyula vitéz télen-nyáron című alkotásokban. Szerepelt a Tüskevár-ban, A dunai hajós-ban, A Pogány Madonná-ban, a 2×2 néha öt-ben, A miniszter félrelép-ben, illetve az Ámbár tanár úr és a 6:3 című filmekben. Utolsó két filmszerepét Szabó István Rokonok (2006) és Sándor Pál Noé bárkája (2007) című alkotásában játszotta.

Neve Bacsó Péter 1969-ben forgatott, és sokáig betiltott A tanú című szatírájával került be a magyar filmtörténelembe. A filmben a rendszer kisembere, Pelikán József gátőr bőrébe bújt. Ezután is a naiv, félrevezethető, ám mégis szerethető figurák megformálásában jeleskedett. A tanú második része 1994-ben készült el Megint tanú címmel.

Az egyik legsokoldalúbb magyar színházi és filmes művész 2010. július 11-én hunyt el. A nevét viselő életműdíjjal a színházi világnapon azokat a színészeket és technikai munkatársakat jutalmazzák, akik a régi Nemzeti Színház és a Magyar Színház művészeti munkájában legalább húsz éven át kiemelkedő szerepet vállaltak.

2013 júniusában felavatták mellszobrát, Kutas László szobrászművész alkotását a Nemzeti Színházban, az év júliusában pedig átadták emléktábláját, Krajcsovics Károly alkotását a Szent Lukács Gyógyfürdőben. Gyomaendrődön és Budapesten több eseménnyel is emlékeznek a Kossuth-díjas színművészre a születésének 90. évfordulója alkalmából megrendezett emlékévben. – áll a szinhaz.hu anyagában.

Ebből a gyerekből nem lesz könyvelő

Jöjjön egy érdekes nyilatkozat Kállai Ferenctől.

„A húszéves még gyerekember. Bár valóban mocorgott bennem a színész már annak előtte. A tanáraim egyre-másra mondták: ebből a gyerekből nem lesz könyvelő. Az anyám meg gyakran buzdított: szavalj már valamit, kisfiam. Szeretett volna színésznő lenni. Az apámat viszont nem vonzotta az ilyesmi. Holott az édesapját, a jó nevű gyomai Krampner borbélyt – akiről már beszéltünk – azért hívták gyakran úri társaságba, mert annyira szórakoztató egyéniség volt. Egyszer utánoztam egy púpos embert, s apám keményen ledorongolt. Szerencsétlen embert kifigurázni? Holott a karaktere érdekelt.”