Örök tél kritika – ezt olvasd el!
Ez a rövidke párbeszéd indítja a filmet. Anya, lánya, papa, mama.
A hangulat – amennyiben a lágy fényekből, a karácsonyi énekből és a csendből következtetünk, akár meghitt is lehetne, mégis, ami beárnyékolja ezeknek az embereknek a boldogságát, az a családfő nemléte. A kislány kérdezősködik és állít (“Nem fog hazajönni.“), anya frusztrált és dühödt. Ennyit a szentestéről és a meghitt percekről.
Anyát másnap elhurcolják orosz katonák egy munkatáborba – ennyit az egészről. Irén (Gera Marina), aki jól láthatóan magán hurcolja egy mindörökre elvesztett boldogság mázsás terhét, arra kényszerül – egyik napról a másikra -, hogy saját életéért küzdjön, melynek ára, hogy elengedje a múltat, elengedje az álmokat, az ábrándokat és kioltsa azt az utolsó, kósza reménysugarat. “Nem fog hazajönni.” – a mondat, ami olyannyira szíven marta, végül kulcsfontosságúnak hathat a munkatáborban töltött hétköznapok alatt. A Jóisten meg persze messzire jár, a Szent Biblia lapjai is csak cigarettapapírnak jók. – írja a puliwood.hu
Bővebb – Örök tél kritika
