Jöjjön az őszi versek iskolás gyerekeknek összeállításunk.
Az ősz egy varázslatos évszak, amely a természet színpompás átalakulásával, az aranyló levelekkel és a vidám őszi tevékenységekkel jár. A verseknek lehetőségük van kifejezni az évszak szépségét és hangulatát, és megérinteni a gyerekek szívét és fantáziáját.
Ez a válogatás gyerekeknek szóló őszi verseket kínál, amelyek szórakoztatóak, könnyen érthetőek és megfoghatóak az iskolás korosztály számára. Ezek a versek elvezetik a gyerekeket az őszi táj csodálatos világába, megidézve az őszi szelek susogását, a kopogó esőcseppeket és a vidám sétákat a színes levelek között.
Az őszi versek nemcsak szórakoztatóak, hanem segítenek a gyerekeknek kifejezni érzelmeiket és megfigyeléseiket a természet változásairól. Ezek a versek lehetnek tanulságosak is, például a természet törékenységére és a változás szükségességére való figyelmeztetésként.
Reméljük, hogy ezen őszi versek gyűjteménye szórakoztató és érdekes olvasmány lesz a gyerekek számára, és segít nekik még jobban megismerni és megszeretni az ősz csodálatos világát. Talán inspirálja őket, hogy maguk is alkossanak saját verseket, és fejezzék ki kreativitásukat az évszakok csodálatos témáin keresztül. Jó szórakozást és örömöt kívánunk a versek olvasásához és megéléséhez!
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!”
– egyre csak azt hajtja.
Fésűs Éva: Őszi bújócska
A nap az égen hunyni ment,
árnyékba bújt a tarka kert.
Magára húzott hűs avart,
bogarat, lepkét eltakart.
Ugrott a huncut gesztenye,
a kosaramba ült bele.
Aztán a dión volt a sor,
sötét pincébe bújt a bor.
A vakond elásta magát,
kaptárba tért a méhcsalád.
A jó kis pók meg színezüst
fonálon gyorsan elröpült.
Tücsök nem szól a fű között,
kemencelyukba költözött.
S mire a nap kikandikált,
egy szál virágot sem talált.
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
Galambos Bernadett: Galagonya
Árokszélen, az út mellett,
piroslik az ág.
Roskadozik, hajladozik,
kosaradba vágy.
Kis madárkák csemegéje,
fehértöviság,
rigónak és cinegének
ad jó vacsorát.
Nagymami is örül neki,
rotyog a fazék.
Sárga színű lekvárja lesz,
finom eleség.
Osváth Erzsébet: Jött őszanyó
Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?
