Az egyik legismertebb szubrett, csupaszív operettdíva, aki két dal között bárhol, bármikor cigánykerekezik, szaltózik, de az sem akármilyen mutatvány, hogy túl a hatvanon eljátssza első prózai szerepét: Csehov Sirályában egy visszafogottabb Arkagyinát.- írja a Magyar Narancs.
Magyar Narancs: Arkagyina szerepét például Sulyok Mária, Olsavszky Éva, Tolnay Klári, Margitai Ági vagy Básti Juli után játssza, ráadásul ez az első prózai szerepe. Meglepte a felkérés?
Oszvald Marika: Igazán még a kisagyamban sem volt benne, hogy ilyesmit akarnék, nem volt ilyen kényszerem. Amikor felkértek, meglepődtem ugyan, de egyáltalán nem éreztem idegennek a feladatot, mert ez is színház, az is színház. A rendezőnek kell megfelelni, én meg alkalmasnak tartom magam arra, hogy a rendező instrukcióját követni tudjam. A színészi képességeim 40 év alatt – gondolom – már kialakultak annyira, hogy ez ne okozzon problémát. Abszolút hittel voltam a dolog iránt, bár az első reakcióm az volt, hogy „várjál kicsit, hadd gondolkozzak!”, de nem volt bennem semmi félelem. Túlmisztifikálják ezt a dolgot. Nagyon örültem, mert úgy gondolom, akkor tud az ember igazán friss maradni, ha követi a trendeket, ha sodródik az élettel, és nem hagyja magát vissza-visszarángatni. Ezért próbálom az új dolgokat magamévá tenni, mert azzal is csak fejlődöm.
MN: Elhangzik az előadás során, hogy „új formák kellenek, vagy nem, ez itt a kérdés”. Foglalkoztatja ez a kérdés?
OM: Kalandvágyó személyiségem van, kos vagyok, úgyhogy abszolút érzem a kérdés súlyát, nem szeretek beletespedni egy-egy dologba. Nagyon nagy élmény volt nekem ez a kirándulás, és nem azért, mert akkor most elmondhatom magamról, hogy „úristen, mekkora színésznő lettem”, hanem mert olyan varázslatos volt ezekkel a fiatalokkal együtt dolgozni, a szellemiségüket figyelni, a meglátásaikat követni. Nagyon élveztem.
