A legendás, tévéműsorokból is ismert Öveges József a számtan-fizika szakot azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Mikor tanítani kezdett még nem léteztek olyan tudományos könyvek, amelyeket nyugodtan ajánlhatott volna az ifjúságnak.
Az egyetemen sem kísérletek bemutatásával oktatták a tantárgyakat, ez alól csak Eötvös Lóránd órái voltak kivételek, melyeket Öveges is látogatott.
Volt tanítványai legendákat mesélnek óráiról. Öveges titka valószínűleg az egyszerűség volt. Erről azt tartotta: „A legegyszerűbb a legművészibb.” Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan nemes egyszerűséggel tudta elmondani, hogy azt még az iskolázatlan ember is megérthette. Beleképzelte magát a közönség helyébe, és csak azt mondta, amit Õ is szívesen hallott volna. Óráin egyébként ötöst csak az kaphatott, aki nem vett krétát a kezébe és a legbonyolultabb levezetést vagy jelenséget maga elé képzelve tudta elmondani.
Az értelemnek és a szavaknak nagy súlya volt nála, a füzetek első lapjára kedvenc jelmondatát íratta diákjaival: „Semmiből nem lesz semmi!” Ezt a gondolatot maga is komolyan vette, és a nehéz helyzetekben mindig alkalmazta is. A gyerekeket munkára nevelte, és többször kijelentette:
„… nem azt akarom, hogy tudjanak egy bizonyos geometriai vagy fizikai szabályt; a célom az, hogy szokják a munkát, tanuljanak meg dolgozni!” Hitt az élőszó erejében, abban, hogy fontos a magyarázat. Kedvenc hasonlatát, amely egy jerikói rózsáról szólt, többször elmondta. Ez a rózsa egy „ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle”. A tankönyveket ilyen száraz valaminek tartotta, amit a tanári magyarázat tesz varázslatával teljessé, színessé. Kollégáinak többször elmondta: „A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.”
Idősebb korában sokan kihasználták
Öveges József egyik leghíresebb tanítványa Dr. Bászel Károly, aki Hollandiában és Németországban futott be tudományos karriert, elmesélte, hogy találmányainak zömét Öveges módszerének köszönheti. Mivel a legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy rajzasztal mellet tud valami újat kitalálni, ő azonban erdőben sétálva, sötétben, álmatlan éjszakáin is tudott „kísérletezni”, mert maga elé tudta képzelni mindazt amiből egy találmánya megszületett.
Életművének legnagyobb részét az ismeretterjesztő könyvek alkotják, melyeknek többsége 1945 után látott napvilágot. Egy kölcsön kapott német nyelvű, a mindennapi megfigyelések alapján érdekes ismereteket közlő meteorológiai könyv hatására kezdett el írni. Számos kötetet jelentetett meg, s ezek a munkái mind-mind a természetnek, közelebbről a fizikának a jelenségeit magyarázták az áltudományoskodást irtózva kerülő ízes magyar nyelven.
Több mint harminc könyv – így emlegette õket: a gyermekeim – viseli a nevét. Némelyek több kiadást értek el, és néhányat több idegen nyelvre is lefordítottak. Több száz cikke jelent meg szaklapokban és napilapokban. 1953-tól több mint negyedszázadon át az „Élet és Tudomány” hetilap szerkesztő bizottsági tagja volt. Szívesen jelentkezett tanulmányaival és az olyan, kisebb lélegzetű levélváltozatokkal is, amelyekkel még közelebb kerülhetett az olvasóhoz.
Igazán népszerűvé a tévé és a rádió tette Õt. Már 1946-ban mikrofonba mondta elsõ elõadását. Ez az atombombáról szólt, s ezt később még több mint kétszázötven előadás követte: bõ tizenkét éven át rendszeresen mutatta be mindig izgalmasan érdekes kísérleteit a képernyõn. Nagy hatású természettudományos ismeretterjesztő előadásokat tartott. Oktatófilmeket írt, szerkesztett és játszott. Kezdeményezte a tudományos jelenségbemutatók, a tudományos játékszobák megteremtését, amelyekben szórakozva, tapasztalati úton juthatnak átélt tudáshoz az emberek.
Idősebb korában sokan kihasználták szerénységét, segítőkészségét, kérő levelek százai érkeztek hozzá. Öveges csak dolgozott, szerette volna kinyitni a tudás kapuját mindenki előtt.
