Paulina – Kik lehetnénk mi dalszöveg
Kérdem én ki vagy te hát,
Táncoljuk át az éjszakát,
Rendben csókolj meg, de még is, én is,
Kellő kémia jár át,
Semmi több, csak udvarolj,
Megengedem, hogy át karolj,
Szép volt, jó volt életem oly zsúfolt,
Időm se lesz, ne válaszolj.
Kik lehetnénk mi,
Sötétben tapogatózva jó nézni,
És kábé hullnak a népek,
Elégnek a képek, rémülettel lettek veszélyt érzek,
Oh, ez nekem való,
Kérdem én, hogy belsejében annyi hiba, mint bennem szó,
És, ha igen, hatalmas igen,
Még a gondolata is vér forraló.
Pártolom ki ad esélyt,
Nekem megérte mindenért,
Itt ül mellettem és érzem egész lelkem,
Nélküled csak a felét,
Viccből mindennap bántom,
Hisz ő a legjobb barátom,
Furcsa életünkről tudjuk, hogy a végzetünk,
Az ő baja a sajátom.
Nézd ezek vagyunk mi,
Sötétben szemüvegünkkel jó nézni,
És tényleg hullnak a népek, elégnek a képek,
Rémülettel lettek veszélyt érzek,
Oh, ez nekünk való,
Látom én, hogy belsejében annyi csoda, mint bennem szó,
És ez igen, hatalmas igen,
Még a gondolata is vér forraló.
Ezek vagyunk mi,
Sötétben szemüvegünkkel jó nézni,
És tényleg hullnak a népek, elégnek a képek,
Rémülettel lettek veszélyt érzek,
Oh, ez nekünk való,
Látom én, hogy belsejében annyi csoda, mint bennem szó,
És, ha igen, hatalmas igen,
Még a gondolata is vér forraló.
