Jöjjön Pilinszky János: Egy szenvedély margójára verse.
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János: Egy szenvedély margójára című költeményét.
Mi a véleményed Pilinszky János: Egy szenvedély margójára írásáról?
Írd meg kommentbe!
Hallgassuk meg Radnay Csilla előadásában a verset.
Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers
Szólj hozzá!
