A Nagy Könyv címû többfordulós játékhoz kapcsolódva a Népszava 2005-ben Pogány Juditot kérdezte.
Pogány Juditnak kitörölhetetlen emléket jelent a Száz év magány. Gabriel Garcia Márquez könyvébôl az emberi kapcsolatoknak egyetlen rejtelmes területe sem hiányzik – mesélte.
A szélsôséges érzelmek – melyeket ô maga is megélt –, a megalázottság, a szeretet, a magány, a szeretetvágy, a szerelem mind szerephez jutnak a dél-amerikai család száz esztendejének történetében. Hajszálpontos, egyszerû, tárgyilagos értesüléseket közvetít az író, a nyelvezet pedig felülmúlhatatlan. Pogány Judit akkor olvasta a könyvet, amikor gyermekét várta. Úgy fogalmazott: nem hitt a szemének, hogy ilyen pontosan meg lehet fogalmazni az érzéseket, egyszerûen nem akart túllenni rajta, nem akarta, hogy vége legyen, és közben bízott abban, hogy gyermekét is megérinti az élmény.
Abban az idôben egy másik könyvet is olvasott. Ha van az irodalomban két véglet, akkor az Karácsony Benô Napos oldal címû regénye – fogalmazott. Míg Márquezt ma is divat olvasni, Karácsony Benôrôl alig beszélnek, kevesen tudják, milyen nagyszerût alkotott. Könyve ma nem kapható a könyvesboltokban, csak könyvtárban lehet hozzájutni. Mint elmondta, öt hónapos terhes volt, amikor elfogta a félelem, megijedt, hogy a felfelé ívelô karrierje megtörik, a szülés miatt kimaradhat fontos eseményekbôl. A lelki válságon férje, Koltai Róbert segítette át, többek között azzal, hogy figyelmébe ajánlotta és megszerezte feleségének Karácsony Benô könyvét. Az önéletrajzi motívumokat felhasználó regény az érzékenységrôl, a szeretetvágyról, az ember és a természet leírhatatlan kapcsolatáról szól. A színésznô 10-20 oldalakat visszalapozott, azt akarta, hogy újra megérintse a hatás. Mint mondja, sokan tudják róla, hogy különös kapcsolatban van a természettel és az állatokkal.
