Postamúzeum belépő – infók itt

A Postamúzeum anyagának gyűjtése 1881-ben a főposta egyik első emeleti helyiségében kezdődött a távírda számára készenlétben tartott, pótlásra, cserére vagy oktatási célra szolgáló gépekből, készülékekből és alkatrészekből. Ebből, a későbbiekben már történeti áttekintést is nyújtó távíróraktárból jött létre az első muzeális gyűjtemény. A postatörténeti emlékek tudatos gyűjtésének az 1885-ben rendezett országos kiállítás adott nagyobb lendületet, amikor Magyarország mezőgazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedése, és ezen belül a posta is bemutatkozott a nagyközönségnek.
A gyűjteménygyarapítás ellenére az első nyilvános bemutatkozására alkalmat adó, mindössze 70 m2 alapterületű kiállításrészben a múzeum egy szerény posta- és egy jóval gazdagabb távíró-történeti kiállítással szerepelt.

E kiállítás tanulságaiból okulva a postás szakma a muzeális gyűjtemény gyarapításába kezdett. Miután a posta és a távírda 1887-ben egyesült, a gyűjtemény elhelyezési gondjait egyesek a múzeum feloszlatásában, mások az egyesített intézmény múzeumának létrehozásában látták. A tárcát felügyelő Baross Gábor miniszter utóbbi előterjesztést fogadta el, és 1890-ben egy posta- és távírdamúzeum berendezését rendelte el, amellyel a Postamúzeum alapjait hivatalosan is letette. A következő gyűjtési hullámot a millenniumi kiállítás indította el, hiszen a szervezők a posta, távíró és távbeszélő történelmi fejlődését a nagy múltú Magyar Királyi Postához méltó módon kívánták bemutatni. Az 1896-os eseményen az intézmény sikeresen mutatkozott be, a 600 m2 zárt és 200 m2 nyitott helyiségből álló csarnokban kiállított több ezer műtárgyat az önálló Postamúzeum gyarapítására szánták.

Szólj hozzá!