Pünkösdi népszokások – pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás. zöldágazás, zöldág-járás, pünkösdi ladikázás
A pünkösdi királyválasztás számít Európa-szerte a legarchaikusabb pünkösdi népszokásnak. A házról házra járó pünkösdi szokások egyike az Alföldön és Északkelet-Magyarországon elterjedt pünkösdölés, és a Dunántúlon ismert pünkösdi királynéjárás. Pünkösdkor elterjedt szokás volt a zöldágazás, és a zöldág-járás, de van példa pünkösdi ladikázásra is.
Pünkösdi királyválasztás
Általában ügyességi próbával, versenyjátékokkal (lóverseny, bikahajsza) összekötve választották meg egy évre a pünkösdi királyt. A választott király számára a legények engedelmességgel tartoztak. A pünkösdi király volt a legények legfőbb bírája és vezetője, aki egy évig a falu minden lakodalmába és összejövetelére hivatalos volt.
A középkor óta vannak feljegyzések a pünkösdi (májusi) király választásáról. Hazánkban a 16. században már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”.
Gyermekjáték változatában a királyt bothúzással, esetleg kakaslövéssel választották meg.
Pünkösdölés
A pünkösdölés (mimimamázás, mavagyonjárás, mivanmajárás) énekes-táncos adománygyűjtő népszokás volt az Alföldön, amelynek során kisfiúk és kislányok járták a falut.
Az első változat központi szereplője a királynő volt, aki ruhájában, díszeiben különbözött a többi szereplőtől. Előfordult, hogy mellette király is szerepelt. A második típus szereplői lakodalmi menetet imitáltak. Elöl ment a menyasszony és a vőlegény (ahol a vőlegény is sokszor lány volt), a koszorúslány és a vőfély. A harmadik változatban pedig nem voltak megkülönböztetett szereplők.
A pünkösdölés formáját a pünkösdölők kora is meghatározza. Eredetileg lányok és legények vettek részt benne, de újabban főleg gyermekek járnak pünkösdölni. A házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavalnak, énekelnek, táncolnak, átveszik az adományokat, majd ismét táncra perdülnek.
Pünkösdi királynéjárás
A pünkösdi királynéjárás (pünkösdölés, pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés) dunántúli változatában lányok voltak a szereplők.
Házról-házra jártak, amelynek során négy kislány vezetett egy ötödiket, a legkisebbet és legszebbet – a pünkösdi királynét (kiskirály, királykisasszony, királynéasszony, kiskirályné, cucorka), akinek a kezében kosár volt rózsaszirmokkal. A kislány fehér ruhát, fején virágkoszorút viselt, néhol rózsaszirmokat hintett maga körül. A kis királynő feje fölé piros vagy piros mintás kendőt feszítettek ki baldachin módjára, vagy fátyollal borították be. Az ének közben mozdulatlan álltak vagy lassan körbejárták a királynét, és közben termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelték: „Ekkora legyen a kendtek kendere”. Ha valaki nem szívesen látta őket, gyorsan leguggoltatták a királynőt, hogy ne nőjön meg a kendere az illetőnek.
Zöldágazás
A magyar népszokásban a természet megújulásának jelképe a zöldágazás, zöldág hordás szokása, amely télkiűző, nyárhívogató énekes-táncos felvonulás, házról házra járás volt, amelynek termékenységvarázsló és rontáselhárító szerepet tulajdonítottak.
Pünkösdi ladikázás
A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló, különleges szokás volt a sárközi Szeremlén a pünkösdi ladikázás. A legények pünkösd másnapján zöld ágakkal feldíszített csónakon megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal.
Bővebb, forrás: Pünkösdi népszokások
