in

Reményik Sándor: Csukott ajkak

Íme Reményik Sándor: Csukott ajkak verse.

Csukott ajkak

A csukott ajkak éle összeért,
Mint összefagyott két virágszirom,
A küzdés fájó nyomait, a vért
Letörölte egy kéz nyugosztalón,
Álombabékítőn, enyhén, puhán…

A csukott ajkak éle összeért,
Többé nem kérdezik: miért, miért?
Csókra nem vágynak, szitokra nem nyílnak,
A szó, mint hegye ki nem röppent nyílnak
Ott belül maradt, odabenntörött
S ül az ajkakon valami örök…
Valami nagy-nagy mosolygó fehérség.

A csukott ajkak hordják boldogan
Az Imperator törhetlen pecsétjét,
A bizonyságot: nem kell már beszélni.

Mert sokat szóltak… sok hiába-szót,
Maguknak, másnak sebet-okozót.
Az áldás kihűlt, elégett az átok,
Most lecsukódtak –
És kimondták a legfőbb igazságot.

The post Reményik Sándor: Csukott ajkak appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Napi Mázli nyerőszámok 2024. augusztus 9

Megnéztük! Lángba borult a Park a Hooligans koncertjén