Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt.
Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.
The post Reményik Sándor: Végrendelet appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!
