in

Reményik Sándor: Végrendelet

Jöjjön Reményik Sándor: Végrendelet verse. Mutatjuk a nagyszerű költeményt.

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol – és mindenütt leszek.

The post Reményik Sándor: Végrendelet appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség