Utazunk haza már
A valóság rossz vonatán.
Hogyha nincs helyjegyünk,
Mindenütt jó nekünk
Jó nekünk mindenütt,
Hogyha vesztünk, hogyha nyerünk.
A vonat legutolsó kocsiján
Kiderül ma valami talán!
Sok sötét állomás
Ne ijesszen most, ami más.
Ijedünk még eleget –
Ma nevess, hogyha lehet.
Csak le ne lépj Jóbarát!
Visszasírod velem a csodát.
A vonat legutolsó kocsiján
Kiderül ma valami talán.
Itt az álom már,
Benne rabló jár.
Elhordja kincseim
És semmi nem lesz meg már.
Semmi nem lesz meg már,
De engem nem visz el.
Ha akarod, én még itt vagyok –
Még mindig itt vagyok!
És utazunk, utazunk
Fel az égbe vigyen az utunk.
A vonat legutolsó kocsiján
Kiderül ma valami talán.
Majd az első hó –
Hogyha érkezik,
Eltakarja mind – ne félj.
Szégyenünk – ha látszik.
Szégyenünk – ha látszik,
Majd az első hó
Beborít úgy, hogy szép legyél,
Majd úgy, hogy szép legyél.
Csak le ne lépj, Jóbarát –
Visszavárod velem a csodát.
A vonat legutolsó kocsiján
Kiderül ma valami talán.
(2000 ősz, Erdélyből hazafelé)
