Retro csemege rovatunkban most a Melba csokival foglalkozunk.
A Melba kocka elengedhetetlen tartozéka volt a ’70-es, ’80-as évek ABC-k pénztárgépei mellett elhelyezkedő kis fehér állványnak (valahol kis műanyag kosár helyettesítette az állványt), ahonnan a vásárló az utolsó pillanatban is berakhatta a nélkülözhetetlen portékát a kosarába. – írja a retrogastro blog szerzője
Melba kockát sosem vett édesanyám, és a zsebpénzemet én sem költöttem rá, ehhez általában idősebb rokon néniktől lehetett hozzá jutni. Az ő retiküljükben mindig lapult néhány Melba kocka a púderes szelence mellett, amit kiosztottak köztünk, gyerekek között, ha válaszoltunk egy-egy bugyuta kérdésükre (pl. hányadikos vagy, melyik a kedvenc tantárgyad stb).
Ha szerencsénk volt, a púderes szelence nem borult ki a ritiküljükben, és ilyenkor nem kellett a Melba kocka ezüst csomagolását megszabadítani a kellemetlen szagú púdertől.
Ahogy gimnáziumi tanárom mondta, a Melba kocka egy tökéletes csonka gúla, mely okot ad mindenkinek, hogy megszeresse a matematikát. Ezzel a meghatározással fenntartásaim voltak, de ezt sosem osztottam meg a matematika tanárommal.
A Melba kocka több ízesítésben került forgalomba, én inkább a színekre emlékszem, mint az ízekre. Frissességét a csonka gúla tetejének felülete határozta meg: ha homorú volt, akkor már kiszáradt, és a belső krém összeszáradtan húzódott meg a csoki burokban.
Ahogy ritkultak a találkozások az idősebb rokon nénikkel, úgy kopott ki a Melba kocka a mindennapjaim közül.
Az elmúlt időben azonban ismét rákaptam; minden tankoláskor a benzinkút pénztáránál veszek egyet, és nosztalgiázom, míg ki nem érek az autóig.
