Anno minden tanáromnak volt négyszínű toll a birtokában, ugyanis ezzel volt a legegyszerűbb váltani a piros és fekete pontok között.
“Akadt aki ennek örömére bevezette az átmeneti zöld pontokat is, s ezzel egyidőben saját mértékegységrendszert vezetett be, miszerint 5 zöld egy piros, 5 piros pont egy csillag, 5 csillag meg egy ötös…hasonlóan a negatív irányba is, sokszor már követhetetlenül. Később a naplókban is szín szerinti megkülönböztetést használtak a témazáró dolgozat (általában piros) , a röpdolgozat (zöld) és a felelés (fekete) érdemjegyei között. Még szerencse hogy a kék színt meghagyták nekünk.” – írja a metszetek.com
“A “Kaméleon”-t (jelenkori márkajelzés) egyébként én is használtam, tiszta fém, tartós darab, színváltáskor nem zavaró, olykor kellemes csattanással jelezte pl. “ZÖLDRE VÁLTOTTAM”, s jól mutatott egy ilyen tollal vezetett őrsi napló is. Ámde a gyerekkéznek nehéz íróeszköznek bizonyult és valószínű ezért is döntöttem úgy inkább darabjaira szedem, megfejtve működését. Nos a belső betéteket rúgók tartják össze, ezeket pedig az ingkapocs feszíti ki.
A teteje lecsavarható, számos mini “puska” helyét biztosítja, van benne egy műanyag csőelem is rajta egy papírtekecs a színekkel, de a működését homály fedi: nem sikerült rájönnöm s azóta nem is gondolkoztam rajta, megmarad a 80-as évek misztériumának.
Egy biztos, egy ilyen alapos analízálás után már csak a toll temetési szertartása következhetett, összerakása ugyanis lehetetlennek bizonyult ellentétben pár másodpercen belül összerakható társaival. Praktikus volt a kis tolltartóval rendelkező iskolásoknak”
