Retro tárgyak rovatunkban a tejforralót vettük elő.
Mi sem volt megszokottabb a ’70-es években, mint a konyhában éppen forró vagy már kifutott tej. Abban az időben (és természetesen előtte is) a tej nem került hetekre illetve hónapokra gyárilag tartósítva, a friss tej pedig gyorsan megromlott, ezért a tejforralás a háztartás szerves részévé vált.
A tej pedig a forralás eredményeképpen rendre kifutott. Erre az összefüggésre alapozódott a tejforraló láboska ipari méretű gyártása. A tejforraló dupla falú edényke volt, mely két fala közé vizet kellett tölteni, majd a víz feltöltési nyílásába egy kis síppal ellátott dugó került elhelyezésre. -írja a retrogastro blog szerzője.
Amint a víz forrt, a síp fütyülni kezdett, akár egy kukta, kiugrasztva minden melegvérű állatot és embert a bőréből, de egyben garantálva, hogy a tej alatt a láng elzárásra kerüljön mielőtt a tej kifutna. Ebből a termékből a Csehszlovák és az NDK ipar látta el hazánkat, megbízható minőségben és mennyiségben. Nagyon örömmel fedeztem fel az Interneten, hogy továbbra is forgalmazzák, de immáron hazai gyártóval (Romhányi János finommechanikai műszerész mester).
