79 esztendős lenne Schütz Ila.
A Jászai Mari-díjas színésznő 1944 január 5-én látta meg a napvilágot. Eleinte nem a világot jelentő deszkákon képzelte el az életét. Évekig dolgozott kórházi adminisztrátorként. Négyszer is felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Többször is eltanácsolták a pályától: azt mondták neki, jobban jár, ha inkább egy másik hivatást talál magának, mint akkor, ha egy életen át a féltehetségek keserű kenyerét eszi, és csak oldalpályáról nézhet a küzdőtérre. Egyedül Szinetár Miklós szavazott neki bizalmat, aki ragaszkodott hozzá, hogy az osztályában láthassa a fiatal lányt. Később mindenki bocsánatot kért tőle, aki kételkedett a tehetségében.
Fényes karriert futott be, de a magánélete kevésbé lett sikeres. Háromszor is férjhez ment, bár sokan tudni vélték, hogy az igazi szerelme Sztankay István színművész volt, akivel élete végéig szoros barátságot ápolt. Ma egymás mellett alusszák örök álmukat.
Ő maga így vallott magáról:
– Én nem vagyok színésznő. Egy élő fa vagyok, amely mindig más helyen ver gyökeret.
Shütz Ila élete utolsó, és egyben legemlékezetesebb alakítását a Valami Amerika című kultfilmben nyújtotta. Ehgy bejárónőt alakított, aki elfogyasztotta a házigazdája marihuánás süteményét.
Herendi Gábor, a film rendezője egy az Origónak adott interjúban így emlékezett vissza arra, hogyan készült a színésznő Terka néni szerepére.
„Mit gondolsz, elszívjak előtte egy füves cigit?” – kérdezte.
Mondtam, „Ilácska, nem kell, majd én megmutatom, mit kell csinálni”, és előjátszottam a jeleneteit. Megmutattam, hogyan nevetgéljen idétlenül, hogyan lőjön a porszívóval. Annyira lelkes volt, hogy még egy pszichológushoz is elment, és kikérdezte a drogfogyasztásról, hogy hiteles legyen a szerepben.”
A zseniális jeleneteket ide kattintva megnézhetik:
