Élete nagy ajándékának tartja, hogy fogékony a humorra. Lehet, hogy a Nemzet Színésze cím helyett jobban örült volna egy jó szerepnek. Szacsvay László, a Katona József Színház színművésze az Indexnek adott interjút.
Rengeteg interjút adott, amióta a Nemzet Színésze lett. Miről kellett eddig a legtöbbet beszélnie?
Csupa olyan kérdést tesznek fel, amire nem lehet válaszolni. Milyen érzés, hogy én lettem a Nemzet Színésze? Jó. Számítottam rá? Hát ki a fene számít ilyesmire? Aki igen, az nagyon szomorú ember lehet. Nem az a dolgunk, hogy kitüntetéseket gyűjtsünk be, bár hál’ istennek akad egy-kettő, nem is akármilyenek. Ország-világ előtt kimondom, a nemzet tizenkét színésze közül mindenki Kossuth-díjas! Hát ide nekem azt is, különben ki fogok lógni a sorból! (nevet)
Azt is nyilatkoztam már, lehet, hogy jobban örültem volna egy jó szerepnek. Persze ez egy olyan díj, amit a szakma ad; komoly szeretetet érzek mögötte, és bárki, akivel találkozom – legyen az járókelő, rendőr, hajléktalan – egy-két jó szóval illet, ami szintén örömteli érzés.
Az elmúlt bő egy évben hatan hunytak el a Nemzet Színészei közül. Azt beszélik, Garas Dezső mondta a díjazásakor: „Na mi van, rákerültem a halálsorra?”. Önt nyomasztja ez a gondolat?Hát hogy a bánatba ne nyomasztana?! Ezt a díjat egy húszéves nem kaphatja meg. Ha jól számolom, negyvennégy év van mögöttem a pályán – bár nagyon rossz vagyok matekból, ezt is sokszor lenyilatkoztam már. Szívet melengető nyugdíj-kiegészítés ez, amely nyugodt öregkort hivatott biztosítani, és amely biztosan elég arra, hogy tudjam rendezni a számláimat.
Soha életemben nem voltam pénzsóvár, sem pedig sok pénz tulajdonosa. De pénzből minél több van, annál több mindenre lehet költeni: remélem, a fiamat is jobban tudom segíteni, talán a testvéremet és a feleségemet is, akiknek minimális nyugdíjuk van.
Hát, mit mondjak: életem alkonyán rám mosolygott a szerencse. Nem jelentkeztem érte, és remélem, nekem egy jó ideig még nem is kell döntenem róla, hiszen köztudott, hogyan kerül be egy új tag. Igaz, akik helyére új tagot kellett választani, jóval idősebbek és jóval betegebbek voltak nálam. De azért az ember kisagyában ott van ez a gondolat.
