“Aki politikusnak áll, az egyéb gazemberségekre is képes. A fő irányvonal a hazugság. Én már szavazni sem megyek el, mert nem tudnék olyat választani, aki megfelelne” – mondja a Szabad Föld munkatársának, Borzák Tibornak adott interjúban Szacsvay László, akit nemrég választottak a Nemzet Színészének.
Szacsvay László sajnálja, hogy nem tud hangszeren játszani és nem beszél nyelveket. Több mint negyven éve lépett a pályára, mindig rengeteget játszott. Kigyógyult a rákból, a cigarettát nem tudja letenni, biciklivel jár a városban.
– Egyfolytában csörög a telefonja, és zsinórban adja az interjúkat. Ilyen a nagy sztárok élete?
– Messze vagyok én attól! Tudomásul veszem, hogy most ez van. Képtelen lennék megszokni ezt a fajta pörgést. Mellesleg a nagy sztárok titkárt tartanak, aki mindenkit leszerel. Én egyszerű ember vagyok. Nem rejtőzöm el, aki akar, megtalál. Ugyanakkor kerülöm a feltűnést, sosem vágytam arra, hogy a társaság középpontjában legyek. Szemlélődő típus vagyok, szeretek nézelődni. De ha megkérdeznek, jó esetben tudok felelni. Én magam nem kérdezek, mert még válaszolnak, és annak nem mindig örülnék.
A színész is ember
– Ha a közélet… pardon, a közérzetéről érdeklődnék?
– Ugye? Nem mindegy! Bár a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz, egyik sem izgat. Amúgy a közérzet egészségfüggő. Az utóbbi időben több műtéten estem át, most viszonylag jól vagyok, már ahogy lehet egy 68 éves pali. Hogy elszaladtak az évek! Vagy legyek rá büszke?
– Láthatóan nincsenek sztárallűrjei.
– Bármilyen furcsa, a színész is ember. Márpedig az ember vagy jól végzi a munkáját, vagy nem. Mindegy, mi a foglalkozása, elsősorban önmagának, a családjának és a környezetének kell megfelelnie. Ez persze nem mindig sikerül, jómagam általában a negatív oldalon kötök ki. Nem a pályám vagy a munkám során, hanem az utcán jártamban-keltemben. Az idősebbek még megismernek, a fiatalok azonban legfeljebb csak annyit mondanak, hogy „ez egy színész”. A kutyám nevét viszont sokan tudták, mivel a második vizslám, Báró az Életképekben szerepelt. A mostani másfél éves, még csak a „karrierje” elején tart. De alig van hová lemenni. Itt lakom a Parlament közelében, ám a megalomán agyrémmé változtatott tér nem embernek, főleg nem kutyának való, pedig iszonyatos pénzt költöttek rá. Kicserélték a szobrokat, lebetonozták a fákat, ha egyáltalán ültettek – és eltűntek a madarak! Nem értem, miért kellett visszaállítani a Horthy-korszakbeli állapotokat. Persze nem is az én véleményemre kíváncsiak.
A frissen megválasztott Nemzet Színészével, Szacsvay Lászlóval beszélgettek, az interjú “Nagy csendet szeretnék” címmel jelent meg a lap május 29-ei számában, illetve felkerült a lap internetes oldalára.
