Íme Szécsi Pál – Halott város előadása.
Ének szólt, valamikor hangos volt a vidék,
gyermekkacagást vitt a szél.
Virág nyílt, dúsan termő kalászt érlelt a nyár,
zöldellt sok ezer falevél.
A sok kis utcát romok borítják,
minden csak emlék, halott a város rég.
Egy fűszál, egy fűszál, egyetlen fűszál,
egyetlen fűszál jelzi az új élet közelét.
Énekszó nem hallatszik arrafelé sosem,
nem szól senki más csak a szél.
Komor táj, hamu lepte kövek alatt lapul
néhány ott maradt falevél.
Lombtalan ágak, mint néma árnyak
minden csak emlék, halott a város rég.
Ének szólt, valamikor hangos volt a vidék,
gyermekkacagást vitt a szél.
Virág nyílt, dúsan termő kalászt érlelt a nyár,
zöldellt sok ezer falevél.
A sok kis utcát romok borítják,
minden csak emlék, halott a város rég.
Egy fűszál, egy fűszál, egyetlen fűszál,
egyetlen fűszál jelzi az új élet közelét.
