Simon Gy. Ferenc Szécsi Pállal készített interjút. A beszélgetés a Magyar Ifjúságban jelent meg 1970-ben.
Kuba sok információt küldött már magáról. Most könnyűzenénkre reagált; egy tánczenekar és két táncdalénekes járt odakint. Fogadtatásukról hoztak híreket. S néhány más dologról is, ami ezzel összefügg. De menjünk sorjában:
— Már az indulás sem volt olyan egyszerű — mondja Szécsi Pál. — Kalandos utunk volt. A nagy utazások természetes izgalmával szálltunk be a repülőgépbe, Sárosi Katalin, a Stúdió 11 és én, Ferihegyen. Már öt órája repültünk, és azt hittük, milyen messze járunk, amikor a gép a prágai repülőtéren landolt. Észre sem vettük odafent, hogy visszafordultunk és egy nagy kört írtunk le. A gépet Prágában alaposan átvizsgálták. Majd ismét felszálltunk. Start. És ez az útirány: Írország—Kanada—Kuba. Ismét földet érve, de már Havannában, majdnem elkiáltottam magam: „Kabinos!” Ügy tűnt ugyanis, hogy gőzfürdőbe érkeztünk. Hőmérséklet: 40 fok. Páratartalom: 90 százalék.
— Aztán is ilyen maradt a levegő?
— A kubai koncerteknek egészen különös levegőjük van. A közönség aktivitása messze túlhaladja a mai európai „zajszintet”. Szám közben még csak beletapsolnak, bele- bravóznak. De a végén már felállnak, s úgy ünnepük az előadókat. Persze, qgak akkor, ha tetszik a szám. Amennyiben nem, akkor jóval a nuüa pont alá zuhan a hőmérséklet. Fagyos csend fogadja a nem tetsző számokat, s ezt az itt-ott összeverődő tenyerek csak még jobban kiemelik. Nagyon őszinte közönség a kubai.
— Milyen volt a magyar könnyűzene közönsége?
— Ezt nem tudom úgy, fokban és százalékban kifejezni, mint előbb a hőmérsékletet és páratartalmat. Legfeljebb a közönségnagyság változásával. Santa darában gyönyörű kis spanyol színházban léptünk fel. Férőhelyek száma: 700. Első előadásunkon telt ház volt. A másodikon 1700-an voltak kíváncsiak ránk.
— Milyen száma volt a legnagyobb siker?
— A „Kósza szél”. Ez ugyan nem magyar szám, hanem Sergio Endrigóé. Itt ő fogalom; San Remo után minden évben ide látogat. Az idén megelőztem San Remo-i dalával, mert csak novemberre várják. A teljes sikert persze neki tartják fenn. Így aztán másik számom, a „Talán sok év után” túltett a „Kósza szél” sikerén is. Elég tartósan. Huszonegy koncertet adtunk.
— Volt különbség a színházépületek és a szabadtéri színpadok közönségének aktivitása között?
— Szabadtéri színpadon nem léptünk fel. Még csak nem is láttam ilyeneket. Talán nincsenek is. A szabadtér „elviszi” a hangot. Az énekesét is. A közönségét is. Ezt, úgy érzem, nem nagyon szeretik Kubában.
